Nagy a római katolikus papok hiá­nya az ország településein. Vidéken ez azért is szembetűnő, mert az egy templomra eső papok száma alacsony – sokan négy-öt falu között ingáznak. Ezzel szemben a városokban úgy tűnhet, minden rendben van: minden templomra jut pap. Ez viszont az állandó diakónusok képzésével foglalkozó Kanter Károly Felnőttképzési Intézet igazgatója szerint nem azt jelenti, hogy például Budapesten nincs teendő – írja a Magyar Idők. 

A pap­hiány itt az egy papra jutó hívek nagy száma miatt jelent gondot. A diakónusok szerepe ezzel felértékelődik az egyházban. Füzes Ádám atya azonban hangsúlyozta: a szerpapok nem „pappótlékok”, hanem az egyházi rend sajátos tagjai, akik szerencsére egyre többen vannak.

Egyre több állandó diakónus teljesít szolgálatot a katolikus egyházban – tudta meg a lap meg az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye Kanter Károly Felnőttképzési Intézetének (KKFI) igazgatójától.

Füzes Ádám atya elmondása szerint az érsekség területén most két tucat, a hagyományos elnevezéssel élve szerpap segíti a plébániák munkáját. Idén és jövőre azonban további hét-hét főt szentelnek fel, így számuk két éven belül várhatóan harmincnyolcra emelkedhet.

„A diakonátus az egyházi rend szentségének első fokozata. A második vatikáni zsinat (1962–65) óta megkülönböztetjük állandó és átmeneti formáját. Az utóbbi minden leendő papnak az első lépcsőfokot jelenti a szeminárium elvégzése után. Az állandó diakónusok viszont „nem szentelődnek tovább” – fejtette ki a KKFI vezetője.

Mint a szavaiból kiderült, a diakónusok feladata meglehetősen összetett. Ahogy Füzes Ádám atya fogalmazott: „szentségi hivatásuk, hogy Isten szolgáló szeretetének jelei és eszközei legyenek”. Tehát mindenekelőtt a betegek, az elesettek testi-lelki gondozásában hárul rájuk sok feladat, de jellemzően börtönlelkészi teendőket is ellátnak. Fontos szerepük van a templomi közösségek életének szervezésében is, szükség esetén pedig helyettesíthetik a papokat bizonyos szertartásokban.

A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: Magyar Idők