Ha az elmúlt két évtized „változásai" sok kívánnivalót is hagynak maguk után, az az idő már remélhetően véglegesen elmúlt, amikor például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vidékről jött hallgatóinak százai, akik az intézmény Makarenko utcai kollégiumában laktak, az egyetemet csak a Tolbuhin körúton és az azt lezáró Dimitrov téren áthaladva tudták megközelíteni, a Szamuely utcát keresztezve.

A tudományok fejlődése felgyorsult és soha meg nem szűnő. Ez vonatkozik az orvostudományra és a műszaki tudományokra is. A tudományos eredményekhez folyamatosan alkalmazkodni kell a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás szervezőinek. Nem „reformra", hanem folyamatos fejlesztésre van szüksége a magyar egészségügynek, amelynek során a legaktuálisabb diszfunkcionális problémák korrekcióira is sort kell keríteni. A kiindulás a jelenlegi helyzetből szervezendő meg, hiszen a gyógyító-megelőző ellátás jelenleg is működik és a  fejlesztés közben is működtetést igényel. A „jelenlegi helyzetet" pedig meg kell ismerni, ahhoz, hogy a fejlesztést meg lehessen tervezni. A fejlesztésnek a start-helyzetben már felismerhető aránytalanságok megszűntetését tervezni kell; az esélyegyenlőség lehetőségének biztosítási szándéka miatt.