Egy részletszabály kivételével alkotmányosak a Fővárosi Közgyűlés megválasztásának alapvető szabályai; alaptörvénybe ütköző a közgyűlés megválasztásával kapcsolatban a kompenzációs listás mandátumszerzés súlyozott számításának módja, ezért a rendelkezést megsemmisítette az Alkotmánybíróság.

Az Ab egyúttal alaptörvény-ellenesnek mondta ki a választási eljárási törvény azon általános szabályát is, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást.

Az Országgyűlés kormánypárti többséggel június 10-én fogadta el a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény módosítását, amely alapján változik a Fővárosi Közgyűlés megválasztásának módja és a testület összetétele. A korábbi tisztán listás rendszer helyett a 33 tagú közgyűlésben a főpolgármester mellett 23 kerületi polgármester és kompenzációs listáról 9 jelölt kerül be.

Június 24-én 57 ellenzéki - szocialista, független, LMP-s és jobbikos - országgyűlési képviselő fordult az Ab-hez, kérve a törvénymódosítás megsemmisítését. (Az Ab-hez forduláshoz a parlamenti képviselők legalább negyedére van szükség, ilyen indítványra az előző parlamenti ciklusban nem volt példa.)

Az ellenzéki képviselők kifogásolták többek között, hogy a megválasztott kerületi polgármesterek egyben a közgyűlés tagjai is lesznek, így a választás nem közvetlen, és miután az egyes kerületekben jelentősen eltérő számú választópolgár él, szavazataik különböző súllyal esnek latba. Felvetették a személyes adatokhoz való jog alaptörvény-ellenes korlátozását is amiatt, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a nyilvántartásba vételről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást.

Az Ab a határozat indoklásában kiemelte: a rendszer egészéről kellett állást foglalni, arról, hogy az egyes korlátozások alkotmányosan indokoltak-e, és együttes hatásuk a rendszer egészében lehetővé teszi-e a választójogi alapelvek sérelmének kompenzálásával a demokratikus közhatalom gyakorlását.

Az Ab szerint a fővárosi önkormányzat hatékony, eredményes működése, a kerületi polgármesterek integrálása a Fővárosi Közgyűlésbe, a kerületek történelmileg kialakult határa mint adottság alkotmányosan elfogadhatóvá teszi az egyes kerületek lakosságszámához igazodó eltérést. Az ebből adódó különbséget az Ab szerint megfelelően ellensúlyozza a kettős döntéshozatali rendszer, ezért az indítvány ezekre vonatkozó részeit elutasította.

A fővárosi kerületek eltérő lakosságszámából adódó, a választójog egyenlőségének sérelmét eredményező állapot kiegyenlítésére vezette be a törvényhozó azt a döntéshozatali szabályt, amelynek értelmében a Fővárosi Közgyűlésben csak akkor kapja meg egy javaslat a szavazatok többségét, ha az egyszerű többség – 33 tagú testületben 17 képviselő – mellett a főváros teljes lakosságszámának több mint a felét kitevő népességű kerületek polgármesterei is megszavazzák.

Az Ab kifejtette továbbá, hogy a támadott szabályozás nem sérti a közvetlen választás elvét. Az alaptörvényből nem vezethető le, hogy a jogalkotó indokolt esetben ne alkothatna olyan választási rendszert, amelyben a választópolgár egyetlen közvetlen szavazatával két különböző önkormányzati tisztségre ugyanazt választhassa meg. Egy ilyen átalakításra megfelelő és elfogadható indok volt, hogy a jogalkotó a kétszintű fővárosi önkormányzati rendszer működési problémáinak orvoslására a kerületi polgármestereket a Fővárosi Közgyűlésbe integrálta.

Az Ab kimondta ugyanakkor, hogy a kompenzációs listás megoldáshoz kapcsolódó, a töredékszavazatok súlyozott számítását alkalmazó módszer matematikailag és alkotmányos szempontból sem alkalmas eszköz az egyes kerületek lélekszámából fakadó különbségek kiküszöbölésére, ráadásul másfajta egyenlőtlenséget eredményez. Ennek következtében ugyanis a vesztes polgármesterjelöltekre leadott szavazatok a legnagyobb kerület választópolgárai esetében hatszoros szavazati értéket képviselnek a legkisebb kerület választópolgárai szavazatának értékéhez képest. Ez a rendszer tehát önmagában nézve szemben áll a választójog egyenlő értékűségével, ezért az Ab ezt megsemmisítette. A Fővárosi Közgyűlésben a választójog egyenlőségén a kerületek eltérő lakosságszáma miatt esett sérelmet a kettős többségi döntés rendszere küszöböli ki az Ab szerint.

A tizenöt tagú testületből hatan – Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós és Paczolay Péter elnök – különvéleményt fogalmaztak meg, mert nem értettek egyet az indítvány elutasításával. Úgy vélték, a Fővárosi Közgyűlés választásánál a rendszer nem kompenzálja az aránytalanságokat. Annyiban Salamon László is különvéleményt fogalmazott meg, hogy bár egyetértett az indítvány elutasításával, a többségtől eltérően nem támogatta a kompenzációs listás mandátumszerzés súlyozott számításának módjának megsemmisítését, mert álláspontja szerint annak megsemmisítése növeli az aránytalanságot a választási rendszerben. Így az indítvány elutasítását 9-6, a megsemmisítést 8-7 arányban támogatta a testület.

A teljes ülés egyhangúlag mondta ki: alkotmányosan nem indokolható, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhessen tájékoztatást. Ezt az alaptörvény-ellenes korlátozást az Ab megsemmisítette.

Forrás: MTI