Lehetőségek és kihívások az agglomerációban

Mit értünk agglomeráció alatt? Az agglomeráció közigazgatási határokkal tagolt, ugyanakkor szoros társadalmi-gazdasági és funkcionális-területi kapcsolatokkal egységbe fogott település-csoport. A városfejlődés folyamatában alakult ki, ennek során korábban önálló települések összefonódnak, a nagyváros „kinövi" határait, illetve a nagyváros vonzáskörzetében új települések alakulnak ki, aminek elsődleges oka az ipari fejlődés és a munkahelyek koncentrálódása.

Az agglomeráció kialakulása

A kezdeti urbanizációs szakaszban, a falusi népesség a városok felé áramlik, a gazdaság a városokban koncentrálódik, városi központ nő, kinövi határait, megtörténik a környező települések bekebelezése, a korábbi önálló települések elvesztik önállóságukat. A következő fázisban elkezdődik a távolabbi vidéki lakosságnak az agglomerációba történő települése és a nagyvárosból a rekreációs célú kitelepülés, de megjelennek a gazdasági szereplők is az agglomerációban.

A növekvő zsúfoltság, nagyvárosi környezeti problémák kialakulása, és a korábbinál gyorsabb közlekedési lehetőségek miatt megindul a kitelepülés a nagyvárosból az agglomerációba, előtérbe kerülnek az egészséges életmód, a kultúra, a környezet és annak védelme, a „vidéki" életforma értékei. A dezurbanizációs folyamat során jelentős konfliktushelyzet alakul ki a nagyváros és a környező települések között. A lakosság gyors és nagyarányú kiáramlása a létszámnövekedésre felkészületlen, infrastrukturális hiányosságokkal küzdő településeken zsúfoltságot okoz, konfliktusok keletkeznek a helyiekkel. A nagy létszámú lakosságnövekedés elsősorban közlekedési igényt indukál, de felvet környezeti, szolgáltatási hiányosságokat is, és várható a közbiztonsági helyzet romlása is. A megnövekedett igények kielégítésére vonatkozó fejlesztések finanszírozására a település nem rendelkezik forrásokkal.

Az agglomerációs munkamegosztás

A centrum település nem képes ellátni magát, ezért az agglomerációból szerzi be erőforrásait és odahelyezi a problémás ágazatokat. A vizet, az energiát, az élelmiszert, a munkaerőt, nagyrészt az agglomerációból szerzi be, ugyanakkor a problémákat, a nem jövedelmező ágazatokat az agglomerációs településekre helyezi, így a szenny és csapadékvíz, a hulladék elhelyezését, a zöld terület biztosítását, az ehhez kapcsolódó rekreációs, üdülő tevékenységet, a lakásproblémákat, a szociális otthoni ellátást.

Az agglomerációs településen a nagyvárosi érdekek védelmében adminisztratív eszközökkel korlátozások kerülnek bevezetésre, nagyvárosi kezdeményezésre rendezési tervekkel, törvényekkel akadályozzák az egyes önkormányzatok szabad területhasznosítását, ami annak a következménye, hogy a nagyváros érdekérvényesítő képessége sokkal nagyobb, mint egyenként a településeké. A terhek kihelyezése mellett a nagyváros a jövedelmének egy részét is az agglomeráció rovására növeli, az agglomerációból származó szakképzett munkaerő jelentős adóbevételekhez juttatja a nagyvárost, de az agglomeráció igényeit kielégítő szolgáltatások bevételei, kapacitások lekötése az egészségügy, a kultúra, a kereskedelem területén előnyös helyzetbe juttatja a nagyvárost. A munkalehetőség az agglomerációnak is előnyös, jelentős a munkanélküliség csökkenése, de hozzá kell tenni, hogy a nagyvárosi munkahely a magasan képzett szakképzett munkaerő számára áll rendelkezésre, az agglomerációban a munkanélküliek jelentős része a képzettség nélküliekből adódik.

A szimbiózis hátrányai

A dezurbanizáció pozitív hozadéka a gazdaság szereplőinek kiköltözése, amelyek különböző megfontolások miatt gyakran választják az agglomerációt, enyhítve ezzel a közlekedési igényt és a munkanélküliséget, jövedelemhez juttatva a települést. Az agglomerációban lezajló folyamatoknak a pozitív hatások mellett számos negatív hatása is van településekre:

• alvótelepülések kialakulása
• helyi identitás nélküli lakosság, nem alakulnak ki helyi közösségek
• bűnözés megnövekedése
• hagyományok elsorvadása, konfliktus az őslakosság és az új között
• finanszírozási gondok, bejelentkezések elmaradása
• megnövekedett, de nem finanszírozott terhek az alapellátásban, oktatás, egészségügy
• ingatlan árnövekedés
• növekvő közlekedési igény, környezet romlása, ingázás
• munkanélküliség javulása az agglomerációban
• szolgáltatások, közművesítés színvonalának javulása
• veszély a nagyváros bekebelezi a települést, elveszíti identitását, önállóságát, hagyományait, a nagyvároshoz idomul, előnyeivel és hátrányaival

Mi a helyzet a budapesti agglomerációban?

Pest, Buda és Óbuda lakosságszáma a 18. század végén 50 ezer fő, 1831-ben 100 ezer fő felett, 1851-ben 173 ezer fő, 1870-ben 269 ezer fő volt. A 19. század közepére Buda és Pest (főleg Pest) az ország legjelentősebb gazdasági, kereskedelmi, forgalmi és szellemi központjává válik, kiépülő vasútvonalak központja, terményforgalmi, majd pénzintézeti központ, kismértékben a gyáripar központja. Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből 1873-ban létrejött Budapest, lakosságszáma 1891-ben 492 ezer fő, 1896-ban 961 ezer fő. Jellemző az intenzív urbanizációs szakasz, betelepülés mind a város közigazgatási határain belülre, mind közvetlen környezetébe. A lakosságszáma az első világháború előtt 900 ezer fő volt.

Jellemzőek a nagy infrastrukturális fejlesztések, az elővárosi közlekedés kiépítése (HÉV, villamosok közlekedtek az elővárosokba is. Az elővárosi forgalom 1896 és 1913 között tizenháromszorosára nő, ingázás általános, gyáripari munkásság is ingázik. A korábban önálló településrészek elvesztik saját karakterüket

1950-ben kialakították Nagy-Budapestet, 7 város, 16 nagyközség és 3 településrész összevonásával. Adminisztratív intézkedés nem követte, a kiegyenlítési mechanizmus nem működött, a külső kerületek elmaradása konzerválódott. Lakosságszám ekkor a legmagasabb 1980-85 körül 2,1 millió fő. Ezzel párhuzamosan nőtt az agglomeráció lakossága is, egyes környező településen 20 év alatt 2-3-szorosára nőtt a lakosság. 2005-ben kerültek a ma érvényes agglomerációs határok megállapításra. Az 1980-as évek végén kezdődött az elvándorlás, melynek során 20 év alatt 400 ezer ember költözött az agglomerációba, 2007-ben a 81 településen, több mint 2,4 millió fő élt, ebből Budapesten 1 702 497-en, a fővároson kívül 755 ezren.

Az 1990-es éveket követően erőteljesen növekedett az agglomerációs településen a gazdaság súlya, a társas vállalkozások száma 1996 és 2001 között 81 százalékkal, az infrastruktúra ellátottság az országos átlag kétszeresével növekedett. A Budapesten dolgozó bejárók száma 200 ezer, az agglomerációba kijárók száma 50 ezer körül alakult. A Budapest és környezete között naponta 760 ezer utazás, 57 százaléka személygépkocsival bonyolódik.

És mi történt ezalatt Gödöllőn?

Térjünk át egy kicsit Gödöllőre. A Gödöllői Dombság erdői évszázadok óta főúri, királyi vadászterületek. A táj szépsége és Buda közelsége vonzotta letelepedésre a 18. század leggazdagabb magyar főurát, gróf Grassalkovich Antalt is, kinek pompás kastélya az 1867-es kiegyezést követően a magyar uralkodók nyári rezidenciájává lett. Ez tette Gödöllőt a 19-20. század fordulóján azzá, ami Franciaországban Versailles, Ausztriában Schönbrunn, királyi üdülőhellyé, ahol a monarchia korában Ferenc József és a legendás Erzsébet királyné kedvenc tartózkodási helyévé.

Gödöllő megőrizte függetlenségét, önállóságát, nincs kiszolgáltatott helyzetben, gazdálkodása kiegyensúlyozott, költségvetésének 20-30 százalékát fejlesztésre fordítja, saját bevétele közel az összes bevétel 70 százaléka. A lakosságszám növekedése 20 év alatt csupán kevesebb, mint 15 százalék volt. Ez tudatos településfejlesztési politika. A városban az infrastruktúra-fejlesztés gyakorlatilag befejeződött.  

A város önálló identitással rendelkezik, jelentős térségi, kulturális, egészségügyi, oktatási, ipari, kereskedelmi és sport központ Budapest közelében. Térségi központként összefogja a környező 13 településből álló kistérséget, a közös fellépés Budapesttel szemben jelentős eredményeket hozott a térségi közlekedés fejlesztésében. A kistérségi határokon átnyúlva 106 település összefogásával létrehozta a régiós hulladékgazdálkodási rendszert, amely mintegy 300 ezer ember hulladékét kezeli a legkorszerűbb módon. Hagyományaira és adottságaira támaszkodva országos és nemzetközi eseményeknek ad otthont, messze meghaladva a méretből fakadó lehetőségeket.

A siker titka

Gödöllő példája azt bizonyítja, hogy megfelelő településfejlesztési politikával, a települések közötti összefogás erősítésével, a lehetőségek kihasználásával biztosítható az agglomerációban a település önállósága, van lehetőség a többi településsel és a nagyvárossal a harmonikus együttműködésre, biztosítható az egyenletes fejlődés és megvan a lehetőség a hagyományok, az identitás megőrzésére, a lakóközösségek, a civil szervezetek erősítésére.

Összességében tehát az együttműködés során olyan struktúrát kell kialakítani, amely

• biztosítja az egyes települések önállóságát és egyenrangúságát, nem teszi lehetővé a kiszolgáltatott helyzet kialakulását
• a gazdaság fejlesztése érdekében, az agglomeráció önálló gazdasági erejének erősítését biztosítja, lehetőséget adva a piaci erők kibontakozásának
• kezeli az egyenlőtlenségeket, biztosítja a nagy szolgáltató rendszerek működőképességét, és megakadályozza a monopolhelyzetből adódó kiszolgáltatottság kialakulását.

Dr. Gémesi György

Gödöllő polgármestere, a MÖSZ elnöke