A hazánkat – benne az önkormányzatokat és városaink, községeink polgárait is – közelről érintő európai ügyeket nem tudnánk aktuálisabb téma feldolgozásával folytatni, mint Magyarország néhány hét múlva kezdődő és fél évig tartó európai uniós elnöksége alapkérdéseinek csokorba gyűjtésével. Először bemutatjuk, hogy mit jelent és milyen tennivalókkal jár az uniós elnökség az érintett uniós tagállam számára, majd arról szólunk, hogy a 2011. január 1-jétől június végéig tartó magyar elnökségre milyen kérdéskörök megoldása, és milyen előkészítési, szervezési és lebonyolítási tennivalók várnak. 

Az elnökség intézménye és szerepe

Az EU Tanácsa működése szempontjából kiemelkedő fontosságú a soros elnökség intézménye. Az Európai Közösségek, majd az Európai Unió tagországainak egyenrangúságát és az Unió működésének demokratizmusát juttatja kifejezésre, hogy a Tanács elnöki tisztét, az Európai Tanács által több évtizedre előre meghatározott sorrendben, félévenként más és más tagállam látja el. Az elnökségi periódusok összekapcsolódnak a tagországok állam- és kormányfői tanácskozásának – szakkifejezéssel élve: az „Európai Tanácsnak” – minden év júniusában és decemberében tartott rendes üléseivel, melyek mintegy lezárják az elnökségi periódust, illetőleg annak tevékenységét.

A soros uniós elnökség elsődleges szerepet játszik az EU Miniszterek Tanácsa munkájának szervezésében, fél évig közreműködik az uniós irányításában, biztosítja az unió működésének folyamatosságát, rugalmasságát. Sokoldalú tennivalóiból és lehetőségeiből négyet emelünk ki:
- Az elnökséget viselő állam adja a Miniszterek Tanácsa, a tanácsüléseket előkészítő nagyköveti kollégium, a COREPER, a szakbizottságok, valamint munkacsoportok elnökeit, ebben a minőségében dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárási kérdéseiről (Kivételt képez a Miniszterek Tanácsának „Külügyek Tanácsa” elnevezésű formációja, melyet a Lisszaboni Szerződés alapján az EU külügyi és biztonsági főképviselője – külügyminisztere – vezet).
- Meghatározó az elnökség szerepe abban, hogy irányításának fél évében milyen ügyek kerülnek az unió érdeklődésének homlokterébe, és nagy befolyást képes gyakorolni a különböző politikai és gazdasági kihívások kezelésének módjára. 
- Bár a kihívások nagy része „örökölt”, a soros elnök tagállam – támaszkodva az ország természetes külpolitikai prioritásaira, illetve a számára hagyományosan fontos kérdésekre – új lendületet adhat az uniós együttműködésnek bizonyos kiemelt területeken.
- Az elnökség fontos feladata a 27 tagállam számára megfelelő kompromisszumok elősegítése, a mindenki számára megfelelő megegyezés kialakítása

A Lisszaboni Szerződés elnökségre vonatkozó újításai

A Lisszaboni Szerződés – mely 2009 decemberében lépett hatályba – az általa bevezetett „újításokkal” különösen három vonatkozásban érintette az uniós elnökség rendszerét:
- Uniós intézmény ragjára emelte az Európai Tanácsot (ET), és létrehozta az ET – két és fél évre választott – állandó elnökének intézményét. Az állandó elnök és a soros elnökséget ellátó tagállam együtt biztosítják az EU „vezetését”. Az ET elnöke átvette mindazon feladatokat, amelyeket mostanáig az ET működése kapcsán a soros elnök tagállam miniszterelnöke látott el. E tevékenységben azonban az állandó elnöknek és a soros elnökségnek szorosan együtt kell működniük, mivel az Európai Tanács üléseit továbbra is a soros elnökség által irányított Általános Ügyek Tanácsa készíti elő.
- Jelentősen megnövelte az Európai Parlament jogalkotási hatáskörét, egyben a soros elnökség feladataként hagyta meg azt, hogy a jogalkotás során a Miniszterek Tanácsa álláspontját képviselje, megkísérelje az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal való kompromisszum kialakítását és az így kialakított kompromisszumot elfogadtassa a Miniszterek Tanácsában.
- Intézményesítette a 18 hónapos elnökségi program – már 2006 óta alkalmazott – vívmányát, melynek alapján az elnökséget három egymást követő félévben betöltő tagállamnak – egyfajta „trióban” szorosabban együtt kell működnie. E három tagállam megosztja egymással tapasztalatait, segítik 
egymást a felkészülésben és szorosan együttműködnek egymással feladataik ellátásában. E rendszer azt kívánja biztosítani, hogy minél nagyobb következetesség és folyamatosság jellemezze az egymást követő féléves elnökségi időszakokat.(A „trió” három tagországa a 18 hónapos közös elnökségi programra támaszkodva természetesen továbbra is külön-külön készíti el saját féléves programját.). A gördülékenység érdekében nemcsak az adott „trión” belül, hanem a megelőzően működött, valamint a reá következő időszakban működő „trióval” is történik egyeztetés.

A trió-program

Magyarország uniós elnökségére – a spanyol-belga magyar trió tagjaként, időrendben utolsónak – 2011. január 1-jétől kerül sor. A trió-program illeszkedik az EU általános napirendjébe. Két részből áll:
- a stratégiai keretből, amely a trió legfőbb politikai céljait tartalmazza összefoglaló jelleggel, valamint
- az operatív programból, amely a stratégiai program részletes kifejtése
A trió elnökség prioritásai röviden:
- A gazdaságpolitika összehangolása. 
- A gazdasági és pénzügyi rendszer, a pénzügyi piacok jobb szabályozása és felügyeletének kialakítása.
- Az EU versenyképességét javítani hivatott Lisszaboni Stratégia felülvizsgálatára épülő EU 2020 stratégia elfogadása, az EU gazdaságának növekedése, versenyképességének fokozása és a szociális vívmányok védelme együttes céljainak szolgálatában.
- A folyamatban lévő középtávú pénzügyi keret és a soron következő középtávú pénzügyi keret előkészítése.
- Energiabiztonság, energiahatékonyság és az éghajlatváltozás káros kihatásai elleni küzdelem.
- A világra nyitott, hatékonyabb és aktívabb Európa –az uniós polgárok aktív részvételével.
- A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén nyugvó európai térség fejlesztésére vonatkozó, több évre szóló Stockholmi Program végrehajtása.
- A természeti erőforrások fenntartható felhasználása, beleértve a közös vízpolitika továbbfejlesztését, valamint a Duna térségére vonatkozó európai stratégia elfogadása.
- A 2013 utáni időszak közös agrár- és halászati politikájának reformja.
- Az EU bővítési folyamatának továbbvitele, különös tekintettel Horvátország uniós csatlakozására, a Nyugat-Balkán európai perspektívájának végrehajtására és az európai szomszédságpolitikára.


Kihívás, lehetőség és felelősség

2011. január 1. és június 30. között Magyarország először látja el az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét. Betöltése hatalmas felelősséget jelent: egyszerre nagy kihívás és egyszeri, megismételhetetlen lehetőség. Az uniós tagállamok körében általánosan elfogadott nézet, hogy az első soros elnökség egyfajta „tűzkeresztség”, ugyanis akkor érthetjük meg igazán ezt a bonyolult döntéshozatali mechanizmust, ha egyszer már irányítottuk. Az elnökség politikai, diplomáciai, szakmai és kommunikációs feladatokat egyaránt jelent, és az ezekben elért eredmények mind részévé válnak az adott tagállam megítélésének. Ez a hat hónap Magyarországot, mint uniós tagállamot láthatóbbá teszi az Unión belül és kívül, míg a hazai közvéleményben tudatosítja az Európai Uniót, annak előnyeit és lehetőségeit éppen úgy, mint megoldásra váró nehéz és összetett feladatait.
Az uniós elnökség nemcsak az első alkalom miatt jelent kihívást számunkra. A Lisszaboni Szerződés okán új intézményeket kell „beüzemeltetni”, gyakorlati tartalommal megtölteni. Az EU napirendjén kiemelkedően fontos, az integráció további fejlődése szempontjából elsődleges témák hosszú sora szerepel.

Felkészülési feladataink

Minden, a politikai és társadalmi élet alapkérdéseit átlátó és e kérdések megoldásában közreműködni kész magyar – és egyben uniós – polgár számára egyértelmű, hogy az uniós elnökség nehéz és sokrétű feladatait eredményesen csak a nemzeti egység szellemében, és a munkában közreműködő valamennyi állami és társadalmi szervezet és személy szakszerű és áldozatkész munkájával lehet megoldani. A fő felelősség és a vezető szerep e téren mégis a kormányra hárul, amely ennek tudatában a 2010. július 28-i ülését az európai uniós kérdéseknek és a magyar elnökségre való felkészülésnek szentelte. Ennek keretében a kormány:
- részletesen áttekintette a következő öt hónap, a belga EU-elnökség napirendjét, az ahhoz kapcsolódó kormányzati álláspontokat, valamint szükség szerint az abból adódó magyar EU-elnökségi feladatokat,
- azonosította és meghatározta a magyar EU-elnökség lehetséges politikai prioritásait, valamint az egyes szakpolitikákhoz kapcsolódóan azokat a kérdéseket, területeket, amelyekkel a magyar EU-elnökség alatt az uniónak foglalkoznia kell,
- összegezte azokat a magyar elnökségi felkészülési feladatokat, amelyek a magyar EU-elnökségi program kialakítása, a magyar EU-elnökségi naptár véglegesítése, az elnökségi feladatokat ellátó tisztviselők továbbképzése kapcsán felmerülnek,
- döntött arról, hogy a következő ülésen a magyar EU-felkészülés operatív, logisztikai, kommunikációs és költségvetési feladataival kapcsolatos további kormányzati intézkedéseket is megtárgyalja.

Nemzeti szempontból kiemelt prioritások 

Terjedelmi okok miatt mellőznünk kell a fent említett kormány-döntés anyagának – mely a Külügyminisztérium honlapján hozzáférhető – teljes részletességű bemutatását, összeállításunk záró részében azonban két rész-témát röviden érintünk:

- Kormányunk állásfoglalása rámutat egy sor olyan kérdésre, amelyeket a magyar uniós elnökség prioritásai közül – az Unió számos általános problémája mellett – országunk és nemzetünk léte, továbbfejlődése szempontjából is kiemelkedően fontosnak tart. Ilyenek például:

    - Megalapozott reményeink szerint a magyar EU-elnökség alatt kerül elfogadásra az Európai Bizottság által idén decemberig benyújtani tervezett „Duna Régió Stratégia”, amely – a Balti tengeri Stratégia után – az Unió második transznacionális, nagyrégiós stratégiája lesz. E Stratégia elfogadása jól illeszkedik azon elnökségi célkitűzésünkhöz, hogy a víz, mint központi elem jelenjen meg az uniós politikában.

    - Jelképes és konkrét nemzetpolitikai jelentősége számunkra, ha a magyar EU-elnökség alatt valósulna meg a schengeni övezet újabb bővítése, és megszűnne a határ-ellenőrzés Magyarország és Románia között.

    - Miután a Nyugat-Balkán országainak segítése a teljesebb európai integráció felé vezető úton a magyar külpolitikai célrendszer alapvető prioritása, történelmi lehetőség, hogy Horvátországgal az uniós csatlakozási szerződés aláírására a magyar EU-elnökség ideje alatt kerülhet sor. Szintén érdekünk, hogy a nyugat-balkáni országok integrációt szolgáló belső folyamatai megfelelő válaszokat kapjanak az Unió részéről, és hozzájáruljunk a térség stabilitásának és versenyképességének növeléséhez, továbbá a polgárok közötti kapcsolattartás megkönnyítéséhez.

    - A magyar prioritásként fogja kezelni az alapjogi kérdéseket, a kulturális sokszínűség megőrzését, és a romák társadalmi integrációját is.

- A magyar uniós elnökség felkészülési feladatai között mind a mai napig kevés szó esik arról, hogy milyen támogatást nyújtsanak és nyújthatnak a magyar önkormányzatok és szövetségeik a magyar uniós elnökség előkészítésének és lebonyolításának sikeréhez. Ennek a támogatásnak pedig részének kell lennie annak a messzemenően helyeselhető kormányzati törekvésnek, hogy a magyar EU-elnökség teljes politikai és társadalmi konszenzus mellett, közös nemzeti ügyként menjen végbe. Az önkormányzatok a megyék és települések polgáraihoz legközelebb működő szervezetek, ismerik és helyes irányban tudják befolyásolni a közvéleményt többek között olyan kérdésekben is, mint az unióról való reális véleményalkotás és az európai uniós törekvések társadalmi támogatása. Másrészt közismert, hogy a magyar önkormányzatok – külföldi testvérkapcsolataik és az európai szintű nemzetközi önkormányzati szervezetekben végzett eredményes munkájuk révén – hazánk határain kívül is elismerést, tekintélyt vívtak ki maguknak. Indokolt tehát bevonásuk a hazai és európai érdekek szempontjából egyaránt kiemelkedően fontos magyar uniós elnökség előkészítésébe és lebonyolításába. Az októberben újjáválasztandó testületek és tisztségviselők minden bizonnyal felismerik e feladat jelentőségét és hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy uniós elnökségünk sikeres legyen, erősítse Magyarország nemzetközi tekintélyét, hitelét és befolyását.

Dr. Csalótzky György