A helyi adók az 1990-es években történt bevezetésük után elsősorban a fejlesztési feladatokhoz nyújtottak önerőt az önkormányzatok számára, a 2000-es évek második felében egyre nagyobb szerepet kaptak a kötelező feladatok finanszírozása terén, mára az önkormányzatok szinte teljesen a kötelező feladatok állam által nem finanszírozott részére fordítják a helyi adóbevételeket, a fejlesztési feladatok önrészét a múlt évig inkább hitelből biztosították.

A hitelfelvétel szigorítása miatt a jövő évben a fejlesztések várhatóan lelassulnak, hiszen a még várható a kötelező feladatok alulfinanszírozása.

Az önkormányzati törvény módosítása várhatóan új helyzetet fog teremteni, a feladatfinanszírozás elvileg azt fogja jelenteni, hogy a feladatellátás pénzügyi háttere teljes egészében biztosításra kerül, azonban van utalás a törvényben az adóbevételekre is, mint a feladatellátás állami forrása mellett az önkormányzati adóbevételből származó rész.

114.§ (2) A feladatfinanszírozási rendszerben az Országgyűlés a helyi önkormányzat kötelezően ellátandó feladataihoz jogszabályokban meghatározott közszolgáltatási szintnek megfelelő támogatást biztosít, a helyi önkormányzatot megillető működési célú bevételek és takarékossági szempontok figyelembevételével.
(3) A (2) bekezdés szerinti működési célú bevételek körét, valamint ezen belül a helyi adókból működési célra figyelembeveendő bevételek körét és mértékét törvény határozza meg.

Mindezek arra utalnak, hogy az önkormányzatok irányába lesz bizonyos adóztatási kényszer is, hiszen a jelenlegi adóbevételekből az állam vissza szándékozza venni a gépjárműadót és az SZJA visszaosztott részét (ami az SZJA csökkenése miatt amúgy is lecsökkenne), és várható az iparűzési adó egy részének az elvonása is. A törekvés érthető, hiszen új pénz nincs az államosított iskolarendszer működtetéséhez, a jelenlegi 50 százalékos állami részvételt valahonnan pótolni kell.

Az alapvető probléma ott van, hogy az önkormányzatok nagy része nem számolhat, és nem is számol jelentős helyi adóbevétel-növeléssel, mert nincs alany, aki az állami adók mellett jelentős összegeket fizetni tudna.

A lakosság jelentős része, aki az építmény és a telekadóban érintett lenne, nem tud fizetni, emiatt az önkormányzatok nagy része úgy állapította meg a határokat, hogy mentesítse a lakosokat az adófizetési kötelezettségétől. A kis- és közép vállalkozások jelentős része ugyancsak finanszírozási problémákkal küszködik, a nagyobb vállalkozások képesek az adó megfizetésére, de az ő versenyképességük is romlik egy esetleges adóemelés esetén. E két adónem emelésénél nagyon szűk az önkormányzatok mozgás tere.

Az iparűzési adót mintegy 3-400 településen vezették be, a többi településen gyakorlatilag nincs ilyen jellegű adófizető. Azon településeken, ahol be van vezetve, általában a jogszabályban meghatározott felső határ közelében van a mértéke, növelésre nincs lehetőség. A gazdasági problémák miatt a vállalkozások fizetési lehetőségei is beszűkültek, hiszen emellett még egyéb adófizetési kötelezettségek is terhelik őket. Meg kell jegyezni, hogy az iparűzési adó bevételének nagysága 8-10-szerese a két ingatlant érintő adó bevételnek.

Az idegenforgalmi és a kommunális adó jelentősége és nagysága a másik három adónemhez viszonyítva kisebb, idegenforgalmi adó csak speciális esetekben, a vendégéjszakával érintett településeken szedhető, a kommunális adó mértéke szerény, meghatározott célra szedhető.

Mindezek alapján azt kell mondani, hogy nincs jelentős tartalék az önkormányzati adóztatásban, különösen, ha figyelembe vesszük a növekvő állami adó terheket. Az önkormányzati reform egy korábbi fázisában vetődött fel az önkormányzatok adóztatási lehetőségének növelése, de miután ennek a korlátai ismertté váltak elállt a jogalkotó ettől a szándéktól. A 3 százalékos határ bevezetése azt a lehetetlen helyzetet idézte volna elő, hogy egy átlagos 10 millió forintos panellakást 300 ezer forintos adó terhelte volna meg, ami a 300-400 ezer forintos rezsiköltség mellett lehetetlenné tette volna a lakásban lakók életét, különös tekintettel arra, hogy a panel lakásokban a nagyon szerény jövedelműek élnek.

A jelenlegi elképzelések szerint az önkormányzatok helyi adóztatási lehetősége maradt a korábbi, lényeges változás nincs.

A felvetődött ebadó, a számos mentességi jogcím mellett, ugyancsak nehéz helyzetet teremt a kutyák gazdáinak, és félő, hogy nem a bevétel, hanem a kóbor kutyák száma fog növekedni. Ha viszont nem vezetik be az önkormányzatok, akkor rájuk rótt kötelező feladat ellátásának, a kutya nyilvántartás vezetésének a fedezete nem lesz biztosítva.

Az önkormányzatok átalakítása nagyon fontos és szükséges feladat, nagyon fontos lenne azonban az ágazati törvényekkel együttes kidolgozása annak érdekében, hogy ne legyen ellentmondás a sarkalatos önkormányzati és más, ágazati törvények között.

Dr. Fábián Zsolt,
a MÖSZ főtitkára