A Bács-Kiskun megyei Szentkirályon folytatta a Hanns Seidel Alapítvány által támogatott kistelepülési integrációs konzultáció-sorozatát a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ). A rendezvény központi témája a közfoglalkoztatás vidékfejlesztésben, foglalkoztatásban és társadalmi integrációban betöltött szerepe volt, de szó esett más olyan, a vidék Magyarországát érintő kérdésekről is, mint a kistelepülések jelene és jövője, illetve az önkormányzati érdekérvényesítés.

A találkozón Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke és Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere, a Magyar Faluszövetség elnöke köszöntötték az egybegyűlteket, egyebek mellett a kistelepülések előtt álló legfontosabb feladatok és kihívásokról, a kistelepülési polgármesterek béréről, illetve az önkormányzati érdekérvényesítés erősítésének szükségességéről szót ejtve.

Lőrincz Leó, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkári kabinetének főtanácsadója a közfoglalkoztatás jelenéről, jövőjéről, legfontosabb feladatairól, illetve a vidékfejlesztésben, a foglalkoztatás növelésében és a társadalmi integráció erősítésében betöltött szerepéről beszélt. Mint elmondta, jelenleg 4,43 millióan dolgoznak Magyarországon, ami lényegesen több, mint a rendszerváltozás idején, mégis strukturális munkanélküliségről beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy az ország egyes területein munkaerőtöbblet, másutt munkaerőhiány van, s a potenciális munkavállalók sem rendelkeznek azokkal a képzettséggel, amilyenekre szükség lenne. Mindemellett a munkaerő-mobilitással és a munkavállalási hajlandósággal is komoly gondok vannak.

A 2011-ben bevezetett közfoglalkoztatás – amelyben jelenleg 235 ezren vesznek részt – ezen a problémán is igyekszik enyhíteni, ezért a közmunkaprogramok keretében kompetencianövelő és foglalkoztathatóságot elősegítő képzéseket is indítanak, hogy minél többen bekerülhessenek vagy visszatérhessenek az elsődleges munkaerőpiacra. Azoknak pedig, akik mentális, egészségügyi vagy szociális okokból még a közfoglalkoztatásban sem tudnak részt venni, kísérleti jelleggel pilot programot rendeztek. A négy megyében, 300 fő részvételével indított program résztvevői 25 fős csoportokban, hat órás munkaidőben dolgoznak két munkavezető és egy mentor felügyelete mellett. A programot jövőre ismét megrendezik, öt megyére és háromezer főre terjesztve ki a speciális foglalkoztatási formát.      

Jövőre folytatódnak a startmunka- és a járási ráépülő programok, a közfoglalkoztatásra 325 milliárd forintot irányoznak elő, a foglalkoztatás növelését pedig – többek között – az utazási és lakhatási támogatások növelésével, komplex munkaerőpiaci programok indításával, kompetencia felméréssel és kompetencia alapú munkaközvetítéssel, mentorok és munkavezetők alkalmazásával, az egyházakkal és a civil szervezetekkel való folyamatos kapcsolattartással, valamint a közfoglalkoztatás további finomhangolásával tervezik elősegíteni.

A főtanácsadó előadása után a megjelent polgármesterek maguk is elmondták tapasztalataikat és észrevételeiket a közfoglalkoztatással és a közfoglalkoztatottakkal kapcsolatban. Sokak egybevágó tapasztalata szerint meglehetősen rossz a közfoglalkoztatottak munkamorálja: bevett gyakorlat közöttük, hogy betegállományba vetetik magukat és elmennek „maszekolni”, mások alkohol vagy drogproblémák miatt képtelenek dolgozni, legtöbben pedig egyfajta segélynek tekintik a közfoglalkoztatást, ezért nem is igen törik magukat a feladatok elvégzésekor. Csak ott megy igazán jól a munka, ahol az önkormányzat rátermett, jól megfizetett munkavezetőt bíz meg a tennivalók levezénylésével. Problémát jelent az is, hogy a gép- és eszközbeszerzésre a közfoglalkoztatási keretből nincs lehetőség, az erre a célra benyújtott VP-pályázatokon viszont csak keveseknek sikerül forrást szerezniük. Mindemellett számos olyan közfoglalkoztatással összefüggő kérdés van, amelynek szabályozása több minisztérium között oszlik meg, így meglehetősen bonyolult lesz a tervezett finomhangolást végrehajtani.

Forrás: moszlap.hu