Az október 14-én benyújtott adócsomag egyik rendelkezése, a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény módosítása szerint a 3,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművet, autóbuszt üzemeltető tulajdonos székhelyként, telephelyként csak olyan címet adhat meg, ahol a gépjárművek tényleges tárolása, karbantartása zajlik. Ezzel véget ér az a gyakorlat, hogy a nulla százalékos iparűzési adó ígéretével a kisebb települések magukhoz csábítják papíron a fuvarozókat, akiknek így csak súlyadót kellett fizetniük.

Erre a módszerre egész iparág épült az elmúlt években, hazánkban. Azok a jellemzően elmaradottabb kisebb települések tudtak élni ezzel a lehetőséggel, ahol amúgy sem volt érdemi iparűzési bevétel, így a nulla százalékra levitt ipa-t már 4-5 kamion súlyadójával is kompenzálni lehetett. A fuvarozó cégnek „természetesen” semmi köze nem volt az újonnan létrejött telephelyéhez, az technikailag csak arra szolgált, hogy oda jelentse be a gépjárműveit, majd a tárgyi eszközök arányában oda fizesse a nulla százalékos iparűzési adót. A befogadó település pedig megkapta a súlyadót.

Az az önkormányzat viszont, ahol ténylegesen működött, s az infrastruktúrát használta a fuvarozó vállalkozás, duplán rosszul járt: nemcsak a súlyadótól esett el, hanem az iparűzési adóbevétele is kevesebb lett. Nem kérdés, hogy ez a konstrukció erősen hasonlít a színlelt szerződésekhez, mert célja nem más, mint az adóelkerülés.

Az iparág úttörői azonban nem is a nagy fuvarozó cégek voltak, hanem a több ezer személygépkocsit a tulajdonukban tartó flottakezelők, akik lízingbe adták a járműveket. Az esetükben még mindig nyitva áll a kiskapu, mert ők egy technikai telephelyet létre is szoktak hozni a céltelepülésen, ahova betesznek 10-15 használt gépkocsit, és elvileg ott árulják azokat. A sok ezer gépkocsiból álló eszközpark folyamatosan cserélődik, így nem nagy megterhelés ott parkoltatni 10 autót, és így bizonyítani tudják, hogy tényleges működést folytatnak a telephelyükön.

Forrás: privátbankár.hu