Megkezdődött a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) Hanns Seidel Alapítvány által támogatott kistelepülési integrációs konferencia-sorozata: a Heves megyei Nagyrédén elsősorban a közfoglalkoztatás, mint a társadalmi felzárkóztatás eszköze volt a legfontosabb téma, míg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jánoshidán a roma integráció és a társadalmi leszakadás csökkentésének önkormányzati lehetőségei, jó gyakorlatai álltak az előadások fókuszában.

Nagyrédén Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Siposné Fodor Judit polgármester mutatta be a 3200 lakosú községben zajló közfoglalkoztatási programot. Mint elmondta, a mezőgazdasági mintaprogram keretében rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak a szántóföldi növénytermesztéstől a méhészeten át a mangalicatenyésztésig.

Lőrincz Leó, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkári kabinetének főtanácsadója a 2016-os közmunkaprogramok célkitűzéseit ismertetve a foglalkoztathatóság növelését, illetve a hátrányos helyzetű álláskeresők közfoglalkoztatásba bevonását emelte ki. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a programoknak csak az egyik és nem az egyetlen célja az álláskeresők elsődleges munkaerőpiacra való juttatása, legalább ennyire hangsúlyos az is, hogy a közfoglalkoztatási programok során a helyi erőforrásokat használják fel közösségfejlesztési célokra, s a programok a társadalmi felzárkóztatásban is fontos szerepet töltenek be. Ismertette, hogy kormány idén 340 milliárd forintot fordít közfoglalkoztatásra, s felhívta a településvezetők figyelmét arra is, hogy az értékteremtő közfoglalkoztatásból származó bevételeket kizárólag a következő év közfoglalkoztatási programjainak finanszírozására fordíthatják az önkormányzatok.

Jánoshidán a közfoglalkoztatás a roma integráció egyik fontos eszközének is tekinthető, hiszen a község jelenlegi 85 közfoglalkoztatottjának mintegy 90 százaléka roma származású – tudták meg az egybegyűltek Eszes Béla polgármestertől, aki programban zajló munkáról is részletesen beszámolt. Elmondta: a maguk termelte búzából saját „start-malmukban” őrölnek lisztet, míg a korpával és a takarmányliszttel a háziállataikat etetik. A megújuló energia alkalmazásában szintén fontos szerepük van a közfoglalkoztatottaknak, hiszen ők gondozzák azt az energianyár ültetvényt, amelyből az önkormányzati intézmények faelgázosító kazánjainak fűtőanyaga származik. Mint az egybegyűltek megtudhatták, Jánoshidán minden reggel, munkakezdés előtt szellemi és lelki tréningeket tartanak a közfoglalkoztatottaknak, ami nemcsak a közösséget erősíti, de segít kideríteni, hogy ki milyen munkára alkalmas, illetve milyen képzéssel lehetne leginkább felkészíteni a versenyszférában való helytállásra. 

Antal István, a Jezsuita Roma Szakkollégium rektora előbb intézményét és annak tevékenységét mutatta be, kiemelve a társadalmi hátrányokkal küzdő diákok esélyeinek kiegyenlítését, illetve a budapesti felsőoktatásban tanuló roma hallgatók támogatását. Ezután a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia hét pilléréről beszélt, különös tekintettel az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás kérdésére. Előadása következő részében Szendrőlád, Bódvalenke, Alsószentmárton, Ács és Besence egy-egy „lokális elszigeteltségben” megvalósult helyi jó gyakorlatát ismertette, majd az elhangzottakat összefoglalva megállapította: a felzárkóztató programok sikeréhez nélkülözhetetlenek a pályázati lehetőségek, de legalább ekkora szükség van elkötelezett emberekre, valamint arra, hogy mindenütt a helyi igényekre és lehetőségekre alapozzák a projekteket.

Vincze Lajos romológus Szolnok város integrációs programján keresztül mutatta be milyen eszközök állnak egy önkormányzat rendelkezésére a társadalmi leszakadás csökkentése érdekében. Mint elmondta, Szolnokon jelenleg három szegregátumot és kilenc leszakadással fenyegető területet tartanak számon. Ezek a területek elsősorban spontán szegregáció útján alakulnak ki, azaz ha valahol a mélyszegények aránya eléri vagy meghaladja a 25 százalékot, onnan megindul az elvándorlás. Az a terület pedig, ahol már legalább 50 százalékos a nyolc osztályt sem végzettek, illetve a fél évnél régebben állást keresők száma, szegregátumnak tekinthető. Vincze Lajos hangsúlyozta: az integrációs program célcsoportját nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem gazdasági tényezők alapján határozzák meg, a lényege pedig az, hogy az érintetteket igyekeznek minél alkalmasabbá tenni az integrációra. A 2004-ben beindított programra évi 3 millió forintot biztosít az önkormányzat, a többi forrást pályázati úton teremtik elő.

Magyarország lakosságának jelentős része kistelepüléseken él, a munkanélküliség miatt gyakran mélyszegénységben – kezdte előadását Csikász Gábor, a Kistérségi Fejlesztő Szervezetek Országos Szövetsége Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy ennek nem kellene így lennie, hiszen például Svájcban vagy a szomszédos Ausztriában sem számítanak hátrányos helyzetűeknek a kistelepülések lakói. Csikász Gábor szerint mindenütt van kiút, de jó megoldások csak akkor születhetnek, ha egyszerre hajtanak végre közösség- és gazdaságfejlesztést, és az azonos térségekben fekvő kistelepülések hálózatszerűen kezdenek el együttműködni a termelés, a feldolgozás és az értékesítés területén. Jó példaként Gyulaj, Szendrőlád, Tiszabábolna és Hernádszentandrás esetét említette, amely településeken már sikerült megtalálni a kitörési pontokat. 

Forrás: möszlap.hu