Az ombudsman szerint a közfoglalkoztatásban több akut, rendszerszintű működési zavar és rugalmatlanság érzékelhető, a kiszámíthatatlanságot magukban hordozó elemei vannak, például a képzés figyelmen kívül hagyja a helyi igényeket, valamint lehetetlen a jó teljesítmény és a szaktudás anyagi elismerése – közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala.

Székely László ombudsman a Jász-Nagykun-Szolnok megyei intézmények átfogó alapjogi vizsgálatakor megállapította, hogy a közfoglalkoztatási programok megvalósításában kifejezetten a megyét érintő, specifikus visszásságok nincsenek, ugyanakkor több országos problémára is felhívta a figyelmet.

Ezek közé sorolta, hogy a szabályozás értelmében a közfoglalkoztatóknak nincs lehetőségük a jobb teljesítményt nyújtó, illetve nagyobb szaktudású közfoglalkoztatottak magasabb bérezésére vagy magasabb munkakörbe helyezésére. Az ombudsman szerint ez nemcsak a közfoglalkoztatás célját kérdőjelezi meg, hanem tovább erősíti az érintettek kiszolgáltatottságát, hiszen nem biztosít számukra jobb munkavégzésre motiváló erőt.

Emellett megállapította, hogy a közfoglalkoztatók nem fizetnek utazási költségtérítést azoknak a közfoglalkoztatottaknak, akik a lakóhelyük közigazgatási határán belül dolgoznak, de jelentős távolságot kell megtenniük a munkahelyükre.

Az elemzés összegzésében felidézték, hogy 2013 decembere és 2014 márciusa között országosan csaknem százezer halmozottan hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű álláskeresőt részesítettek elsősorban alapkompetencia-, kompetenciafejlesztő és felzárkóztató képzésben. Idén azonban nem kezdődött ehhez hasonló, nagy létszámú képzési program, inkább a helyi, települési közfoglalkoztatási programokhoz igazodó, betanító és szakképzéseket indítottak.

Az alapjogi biztos kiemelte: a képzések megszervezésekor figyelembe kellene venni a helyi elsődleges munkaerőpiac szükségleteit. Az ezekre épülő képzések ugyanis „a közfoglalkoztatás öncélú újratermelődése helyett valóban a továbblépést segíthetnék a közfoglalkoztatott létből az elsődleges munkaerőpiac felé”.

A vizsgálat feltárta: minél többször került be valaki a közfoglalkoztatásba, annál kisebb az esélye arra, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjen, „közfoglalkoztatás-függővé” válik. A helyszíni vizsgálatok idején látott motivációs célú, sikeres és népszerű kezdeményezések nem a közfoglalkoztatási programhoz kapcsolódó, központi szervezésű és irányítású programok voltak, hanem egyedi, az egyes közfoglalkoztatók által kitalált, létrehozott és működtetett „jó gyakorlatok”.

Az alapvető jogok biztosa szerint indokolt lenne az eltérő helyzetben lévő csoportokat differenciáltan megközelíteni. Első lépésként elő kellene segíteni az inaktív rétegek bevonását, felkészítését a közfoglalkoztatási programokra. Így azok esetében, akik nem kerülnek be ezekbe, elsősorban a munkavégzési, munkakeresési motivációkat kellene megerősíteni.

Akik már részt vesznek valamilyen programban, azokban a munkakörükhöz, feladatukhoz kötődő motivációt, fejlődési igényt kell kialakítani. Végül, a harmadik szinten a már kialakított munkakészségekre építve az elsődleges munkaerőpiacra kilépést elősegítő szolgáltatásokat kellene biztosítani.

Székely László mindezek miatt felkérte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel együttműködve gondoskodjon arról, a közfoglalkoztatási programok keretében és mellettük induljanak olyan szolgáltatások, amelyek személyre szabottan segítik az álláskeresők munkaszocializációját és elhelyezkedését.

Kezdeményezte, hogy a szabályok módosításával teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a közfoglalkoztatók megfelelően díjazni tudják a kiemelkedő munkát végző vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak teljesítményét, valamint tegyék lehetővé az utazási költségtérítést.

Forrás: MTI