Gödöllőn, az Alsóparkban álló Világfa előtt 1991 óta minden évben több ezer emberrel együtt emlékezünk a szovjet csapatok távozására és arra, hogy Magyarország szabad és független állam lett. Idén - 2014. június 28-án -a XXIV. Magyar Szabadság Napja tiszteletére Román Sándor és az ExperiDance produkció tánckara, valamint az Ister Film művészei Szarka Gyula zenéjére a Toldi című musical költeményt mutatták be. Az előadás előtt Gémesi György, Gödöllő polgármestere szólt a közönséghez.

Gémesi György ünnepi beszéde:

Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket a 24. Magyar Szabadság Napja alkalmából, itt a helyszínen és az ünnepet az interneten élőben követő nézőinket. Szeretettel köszöntöm Dr. Antall Józsefnét, néhai miniszterelnökünk feleségét, aki minden évben itt ünnepel velünk, köszöntöm őexelenciája Ilan Mort, Izrael állam nagykövetét, a diplomáciai testületek itt lévő tagjait, és a X. Magyar Polgármesterek Világtalálkozóján résztvevő polgármestereket határokon innen, és határon túlról. 

24. alkalommal ünnepeljük itt Gödöllőn a Világfa előtt, hogy Magyarország területén nincsenek idegen megszálló csapatok. 1991. június 19-én hagyta el hazánk területét az utolsó szovjet katona. Azóta minden esztendő júniusának utolsó szombatján, a magyar kultúra értékeinek bemutatásával, a magyar történelem egy-egy jeles pillanatának felelevenítésével ünnepeljük a magyar szabadságot. 
Azt a magyar szabadságot, mely évszázados vágya volt a magyar nemzetnek, azt a szabadságot, amiért oly sokan áldozták életüket, családjukat, egzisztenciájukat, azt a szabadságot, mely vér nélkül az ölünkbe hullott.

„Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatok árán vívta ki” - írja Széchenyi István. 23 év után is felmerül a kérdés: megbecsüljük-e eléggé, hogy Magyarország szabad független állam? Vagy, mit jelent ma nekünk ez a szabadság? Értékeljük-e a magyar szabadságot? 

Az 1991 óta eltelt 23 esztendőben, ebben a szabadságban felnőtt új generáció, mit gondol erről a szabadságról? Önök tudják itt a legjobban, hogy mi 23 éve mindig méltósággal, nem transzparensekkel és politikai szónoklatokkal, hanem mindig méltósággal, nagyszerű előadásokkal ünnepeltük a magyar szabadságot, amivel a Magyar Televízió élő közvetítésén keresztül több százezer emberhez eljutottunk. Az idén először, 23 év után, nincs itt a magyar közszolgálati televízió.

Nem tudom és nem értem, kit zavart az, hogy valami szépet és méltót alkottunk, az, hogy mindig több ezren örömmel ünnepeltünk ezen a napon? Vagy nincs erre szükség? Olyan gyorsan elfelejtettük az idegen hatalomtól való függőséget, a vasfüggönyt, az ötvendolláros, háromévenként utazási lehetőséget nyugatra, a kötelező felvonulásokat, november hetedikéket? A törvénybe iktatott Magyar Szabadság Napi ünnepet Gödöllőről nem lehet közvetíteni? Talán mert hiteles, mert őszinte és nem holmi kommunikációs műhelyekben legyártott propaganda műsor?

Értetlenül, de inkább szomorúan veszem tudomásul, miközben nem szeretném elrontani azt az örömömet, örömünket, hogy Önök itt vannak évről évre és fontosnak tartják ezt a napot. 
Mert az ünneplés méltósága és emelkedettsége lehet csak méltó emlékezés a magyar szabadság hőseire. Azokra a hősökre, akiknek a magyar szabadságért vívott harcuk során megfogalmazott üzeneteire ma is jó lenne odafigyelni. Mert számukra a szabadság kivívása egyet jelentett, egy külső hatalomtól független demokratikus berendezkedésű jogállam felépítésével. És itt a hangsúly az építkezésen van. 

A Szabadság ezt az építkezést is jelenti, aminek feltétele egy az országon belüli magyar - magyar integráció is, és nem újabb frontvonalak kiépítése, hanem a közös értékek és prioritások megtalálása mentén, nem szűk pártpolitikai érdekek, hanem az egyetemes magyarság értékeiért és érdekeiért folytatott folyamatos szolgálat. Nem sajátíthatja ezt magának ki egyetlen csoportosulás sem. Mert ha mégis, akkor az állandó harc és küzdelem felemészt bennünket, soha nem fogunk megnyugodni, soha nem lesz belső béke ebben az országban. 

Ez mindnyájunk közös felelőssége… "Mert a szabadság felelősség, ez az oka, hogy a legtöbb ember retteg tőle" írja Bernard Shaw. Valóban rettegünk ettől a felelősségtől?  Ezt mindenki maga tudja eldönteni. De tény, hogy sokszor azok, akik szólhatnának arról, hogy hőseink nem ezt akarták, csendben maradnak. Pedig nem arról lenne szó, hogy nekik is újabb frontvonalakat kellene nyitniuk, hanem csak arról, hogy a vér nélkül ölünkbe hullott magyar szabadságért érzett felelősségük tudatában nyilvánítsanak véleményt, ne fordítsák el a fejüket, mintha nem látnák világosan a folyamatokat! Hanem mondják el: ez jó és ez rossz, ezzel egyetértek, ezzel meg nem, és ne azt mondják, úgy gondolom..., talán..., esetleg..., hanem úgy, hogy ez az én véleményem! Mert ez a világos, józan és őszinte beszéd, amire nagy szükség van ma.

Mert a felelősség az övék is. Mit mondanak ők majd az 1991 óta felnőtt jó szándékú és szellemiségű, ambiciózus, de még sok tekintetben naiv új generációnak, majd amikor megkérdezik, hogy de miért nem szóltatok? Miért nem mondtátok? 

Itt Gödöllőn, a Magyar Szabadság Napján, minden esztendőben emlékezünk a magyar szabadság hőseire és keressük a magyar szabadság aktuális üzeneteit, amit tiszta és őszinte szándékkal fogalmazunk meg. Talán ez nem tetszik azoknak, akik eldöntötték, hogy ne legyen élő közvetítés a mai napon. Innen csak azt üzenem nekik, ez az ő felelősségük. Nem tőlem és tőlünk kell félteni a magyar szabadság lélekemelő pillanatait és összetartó erejét. Itt mindig megadtuk és megadjuk a tiszteletet és a méltóságot egymásnak és az ünnepnek, amire minden évben minden magyar politikai erő és parlamenti képviselő meghívást kap, sajnos eddig nem sokan tiszteltek meg minket.

Az idén, mint tudják, a Toldi című musical költemény kerül bemutatásra. Arany János csodálatos alkotásából ismert történet egy gyönyörű mese, a valósággal való bármi hasonlóság csak a véletlen műve lehet, ahogyan ezt szokták mondani. A jó módú családból származó, béresként a szegény emberekkel együtt dolgozó, azok mindennapjait élő Miklóst, bátyja, aki a királyi udvarba bejáratos és a hatalom körül ólálkodik, mesterkedésével az örökségből szeretné kiszorítani. Ebben a tervében nem válogat az eszközökben.

Miklóst rendkívüli fizikai ereje teszi képessé, hogy a király legnagyobb ellenségét legyőzze és így elnyerje a király jóindulatát, aki bajnokai közé fogadja. A bátyja ármánykodásán a király átlátva igazságot tesz közöttük. A történet egyszerű mese, mégis nagy kérdéseket feszeget. Terveinket és vágyainkat. Ha van hozzá képességem, lehet-e munkával és tisztességes eszközökkel, becsülettel elérni vagy a furfang, a helyezkedés és a hatalom körüli ólálkodás eredményezi a sikeres karriert. Arany János Toldijában egyértelmű a válasz. De ennyire egyértelmű ez napjainkban? 

A kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia. Mi csak azt mondhatjuk a Magyar Szabadság Napján, hogy a magyar szabadságért vívott harc hőseinek elképzeléseiben egy olyan haza szerepelt, ahol mindenki a tudása, a szorgalma és teljesítménye alapján kerül értékelésre. Olyan haza, ahol egyenlők a versenyfeltételek mindenki számára. Olyan haza, ahol nem az számít, kinek milyen a bőrszíne, a vallása vagy politikai nézete, hanem az, milyen ember és mit tesz le a közös asztalra. 
Olyan haza, ahol az egyéni érdek nem írja felül a közösségi érdeket, ahol nem kell félnem, ha véleményem van, és azt bátran elmondhatom. Olyan haza, ahol nem az ellentétek, hanem a közös pontok erősítenek bennünket az együttműködésben. Olyan haza, ahol nem gátlástalan eszközökkel, könnyű munkával vagy összeköttetésekkel lehet érvényesülni, hanem a felkészültség, a munka és a teljesítmény számít.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha eddig nem tettük, akkor mielőbb kezdjük építeni a magyar szabadság hátszelével ezt az új hazát, mint ahogy ezt mi Gödöllőn tesszük. Mert minden nap késlekedés egyre távolabb sodor bennünket attól, hogy mi magyarok versenyképesek legyünk egy változó és nagyon kemény feltételeket diktáló világban. 

Forrás: Gödöllő Városi Hírportál