Az NGM szerint nem indokolt a további konszolidáció
Varga Mihály: a fennmaradt hitelek átvállalása eltérő finanszírozási helyzetet eredményezne az önkormányzatok között
Nem tudni még, hogy végbemegy-e az önkormányzatok mintegy 450 milliárdos adósságának további konszolidációja. A Lázár János felvetését a büdzsé módosításában Varga Mihály nem tartotta szükségesnek „Nincs még kormányzati döntés arról, hogy az önkormányzatok korábbi adósságkonszolidációja után újabb átvállalást tenne meg az állam" - nyilatkozta a Világgazdaságnak a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár 2013. szeptember 6-án jelentette azt be, hogy az állam 2014. január elsejétől a városok minden adósságát átvállalná.
Korábban az NGM Világgazdaságnak elküldött adatai szerint az állam 2012-ben és 2013-ban összesen 1997 önkormányzatot és 10 többcélú kistérségi társulást szabadított meg 690,3 milliárd forintos adósságától. Ebből az ötezer fő feletti önkormányzatok 605,6 milliárd forintnyi adósságtól szabadultak meg, az átvállalás mértéke 40-70 százalék között mozgott. Így mintegy 450 milliárd forintnyi adóssága maradt még fenn a településeknek, közülük még mindig a fővárosé a legnagyobb, melynek 173,4 milliárdos adóssága csökkent 69,3 milliárd forintra.
Az NGM-et vezető Varga Mihály a költségvetés szeptemberben benyújtott módosításában már azt közölte, hogy az adósságkonszolidáció a települési önkormányzatokat az őket sújtó adósságteher jelentős részétől megszabadította. „Így nem szükséges és nem is indokolt a fennmaradt önkormányzati adósságállomány olyan további állami átvállalása, mely eltérő finanszírozási helyzetet eredményezne az egyes önkormányzatok között" - írta a miniszter.
„Nincs szükség további adósságkonszolidációra" - nyilatkozta a Világgazdaságnak a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. Schmidt Jenő szerint a még meglévő települési adósság tőkerésze, kamatterhe mintegy évi 50 milliárd forint lehet, amit ki kell tudni gazdálkodnia az évi mintegy 1000 milliárd forint adóbevétellel rendelkező önkormányzati szektornak. Kiemelte, hogy az adóbevétel 90 százaléka, ahhoz a mintegy 300 nagyobb településhez folyik be (Budapesthez a fele), melyeknél a fennmaradó hitelek döntő része van.
Schmidt Jenő szerint a már végbement adósságkonszolidáció üdvözlendő dolog és gazdaságilag helyes volt, mivel különbséget tettek a települések teherbíró képessége szerint az átvállalás mértékében. Főként a működésre fordított hiteleket vállalták át, amit kénytelenek voltak felvenni a települések, mivel feladataik ellátáshoz nem kaptak elég forrást.
A TÖOSZ elnöke szerint a még fennálló tartozások olyan hitelekből állnak, melyet az uniós pályázatok elnyerése után a szükséges önrészként vettek fel. Ilyen jelentős rész még azok az önerős pályázatok, melyeket saját forrásból végeztek el az önkormányzatok, ezek jelentős része nem volt jövedelemtermelő, de Schmidt szerint ez általában nem is jellemző az önkormányzati szektorra, mert nem is ez a fő feladata. A kisebb településeknél is lehet összesen még néhány milliárdos tartozás a beszállítóiknak.
Schmidt Jenő szerint azonban még nem dőlt el, hogy lesz-e még további konszolidáció, mivel ez ügyben még születhet politikai döntés. A parlamentben ugyanis ott ülnek a megyei jogú városok polgármesterei is, akiknek igen jelentős lobbierejük van. A TÖOSZ elnöke szerint a feladatfinanszírozás megoldással lehet majd az adósságok elkerülésére, de egyelőre még mintegy 50 milliárd forinttal kevesebb van erre a célra, mint amennyi szükséges lenne.
Lúzerség volt jól gazdálkodni?
Az adósságkonszolidációkor több településis úgy gondolta, hogy „lúzerség" volt jól gazdálkodni, s nem leadósodni. Nekik a kormányzat kompenzációt ígért, de az NGM tájékoztatása szerint erről még nincs döntés. Mintegy 1200 település nem vett hitelt, igaz mintegy 700 a mérete miatt nem is kapott volna. A Belügyminisztérium eddig egy önerő alapból adott támogatást ezeknek az önkormányzatoknak uniós beruházásokhoz önrészre. Idén összesen mintegy 700 millió forintra pályázhattak fejlesztési támogatásra például intézményfejlesztésre, sportcélra, közbiztonság növelésére.
Forrás: Világgazdaság