Csaknem egy éve járta be a hír a magyar sajtót: a Raiffeisen Bank „jelöltjét", Polányi Sándort választotta meg Szentendre város új alpolgármesterének, hogy vele hozassa rendbe saját pénzügyeit. Akkoriban ez meglehetősen sokatlan lépésnek számított, mára azonban egyre többen egyetértenek Polányi Sándorral abban, hogy a szentendreihez hasonló radikális szemléletváltás már nem halogatható tovább.

A Raiffeisen Bank „jelöltje"megfogalmazás kicsit sántít, hiszen a pénzintézet csak egy külső jelölthöz ragaszkodott, végül az önkormányzat által választott személyhez adta beleegyezését. A több cégnél, így a Herendi Porcelánmanufaktúránál és a Magyar Telekom bolgár érdekeltségénél is válságmenedzserként megfordult pénzügyi szakember úgy véli, az adósságkonszolidációval még egyáltalán nem oldódnak meg a települések pénzügyi gondjai. Sőt, szerinte most érkezett el az az idő, amikor a szentendreihez hasonló radikális szemléletváltás már nem halogatható tovább. Ehhez a gazdasági alpolgármester vagy gazdasági jegyző intézményének felállítását javasolja.

A Raiffeisen Bank felé jelentősen eladósodott szentendrei önkormányzat 2012 februárjában döntött úgy, hogy a bank javaslatát meghallgatva válságmenedzsert nevez ki alpolgármesternek, hogy így tegye rendbe pénzügyeit. A magyar önkormányzatoktól szokatlan lépésre nem a bank, hanem a szükség kényszerítette Szentendrét. A város ekkor még rendben törlesztette adósságát, azonban Damoklész kardjaként lebegett felette a város által korábban kibocsátott, és többségében a Raiffeisen Bank által lejegyezett frankalapú kötvényállomány tőketörlesztési moratóriumának közelgő lejárta, ami idén következett be.

Emiatt érkezett a városba Polányi Sándor, aki korábban a Herendi Porcelánmanufaktúránál és a Magyar Telekom bolgár érdekeltségénél is válságmenedzserként dolgozott. Feladatának a város és az önkormányzat tulajdonában lévő cégek működésének racionalizálását, és a fizetőképesség megtartását tekintette. Abból indult ki, hogy egy önkormányzat is gazdálkodási tevékenységet folytató szervezet, ebből a szempontból nincs különbség egy professzionálisan működő vállalat és egy önkormányzat között. A célok viszont különbözőek, előbbit jellemzően a profitcél, utóbbit a városi jólét fenntartásának szándéka mozgatja. 

A máshol már bevált módszerek működőképesnek bizonyultak az új környezetben is, köszönhetően annak, hogy például az esztergomi példától eltérően könnyen meg tudták teremteni hozzájuk a politikai akaratot. Polányi Sándor elmondása szerint az önkormányzat képviselő-testülete megértette, hogy a város pénzügyeinek rendbetétele nem halogatható tovább, így a polgármesterrel az élen maximális támogatásáról biztosította őt kilenc hónapos, 2012 december közepéig tartó megbízatása alatt. Mint mondja, előnyére vált, hogy külső szereplőként érkezett, így előítéletektől mentesen és lényegében zavartalanul tudott dolgozni, holott korábban önkormányzattal még „nem hozta össze a sors". 

Mielőtt elvállalta volna új feladatát, a szakember megállapította: a város - ugyanúgy, mint általában az önkormányzatok - hátra sorolta működésében a gazdálkodási feladatokat. Mint mondja, „nem az volt a lényeg, hogyan gazdálkodnak, hanem hogy fejlesszenek, utakat adjanak át, európai uniós projektekben vegyenek részt. Hogy ezt pénzügyileg hosszútávon hogyan lehet menedzselni, csak sokadlagos szempont volt. A közgazdasági tudás is eléggé alulreprezentáltan jelent meg. Az önkormányzatok általában tele vannak jogászokkal, igazi közgazdászt viszont nagyon ritkán találni köztük.

„A második nagy problémaként jelentkezett, hogy az önkormányzat és a tulajdonában álló cégek érdekei gyakran nem estek egybe. A harmadik jelentős megfigyelésem pedig az volt, hogy egy önkormányzati szervezet egyáltalán nem eredménycentrikus, hanem az utasítások végrehajtására összepontosít. Főleg a bürokrácia irányítja" - fogalmazott Polányi Sándor. Bár radikális változásra volt szükség, ennek végrehajtására nem kért, de nem is kaphatott volna teljhatalmat. Már az elején megnyugtatta a város képviselőtestületét, hogy ő csak javaslatot tesz, a döntést ők hozzák.

A város magából az önkormányzatból, annak intézményeiből, különböző kulturális, turisztikai és városi szolgáltató cégekből áll. Ezek korábban egymástól elkülönülten, saját költségvetés alapján működtek, így első lépésként egy komplex menedzsmentszervezetbe tömörítették ezeket. A várost a polgármester és egy ötfős menedzsment irányítja, amely a jegyzőből, a gazdasági alpolgármesterből, az általános alpolgármesterből, a szolgáltató cég vezérigazgatójából és a kulturális cégek vezetőjéből áll. Polányi Sándor szavai szerint úgy kezdték el működtetni a várost, mintha egy nagy szervezet lenne, függetlenül attól, hogy jogilag és elszámolástechnikailag több különböző egységből áll. 

A szervezeti változáshoz szorosan kapcsolódott a város pénzügyeinek rendbetétele. Ennek érdekében minden 200 ezer forint feletti kiadást, illetve kötelezettséget csak rajta keresztül lehetett kifizetni, illetve vállalni. Egy teljesen új költségvetést terveztek, bevezették az úgynevezett összközpénz költségvetést. A korábbi gyakorlattól és az önkormányzatok döntő többségétől eltérően mindent, ami városi közpénzből működik - iskolák, egészségügyi és más intézmények, szolgáltatók - egyben, konszolidált módon terveztek. A képviselő-testület is egyben láthatta, hogy a városi közpénzből mire mennyit fordítanak. 

Az önkormányzat összes működési költsége éves szinten mintegy 5 milliárd forint volt, ebből maximum 200 milliót tudtak korábban adósságszolgálatra költeni. Az említett tőkemoratórium lejáratát követően azonban a város adósságszolgálati kötelezettsége 800 millió forintra nőtt volna. Célként a 200 millió forintos adósságszolgálati képességet 600 millió forintra kívánták felemelni. A 800 millióhoz hiányzó maradék 200 milliót az önkormányzat 1,7 milliárd forintos óvadéki betétjének felhasználásából szerették volna előteremteni. Erre azonban nem volt szükség: az állami adósságátvállalás jelenleg is folyik, ennek keretében a város adósságának legfeljebb 50%-át átvállalja az állam, ami évente 250-300 millió forintos adósságszolgálattól szabadítja meg a várost, némi fejlesztésre is anyagi lehetőséget teremtve az önkormányzatnak.

A város adóssága jelenleg mintegy 10 milliárd forint, ebből több mint 8 milliárd forint fölötti kötelezettség a Raiffeisen Bank felé áll fenn, és a teljes adósságállomány több mint fele frankkötvény. Polányi munkájának célja az adósságszolgálati képesség javítása volt, hogy elkerülje a város az adósság átütemezését vagy megtagadását.

Az önkormányzat éves költségvetési egyenlegét végül 400 millió forinttal sikerült javítani (az óvadéki betét felhasználásával lett volna ez több, de erre végül az államnak köszönhetően nincs szükség), ami sok kisebb tételből tevődött össze. Sikerült a városnak 120 millió forint távhőtámogatást, szereznie, amihez korábban - motiválatlanságból vagy a szakértelem hiánya miatt - nem jutott hozzá. Kiderült, hogy a buszközlekedésen is meg lehet takarítani 30 milliót a helyi és helyközi szolgáltatás szétválasztásával . Az önkormányzatok nem nagyon használnak benchmarkokat, Szentendre viszont ezúttal elkezdte tanulmányozni más települések példáját, jelentős költségmegtakarítást érve el.

A költségtakarékossági intézkedések nem jártak komoly létszámleépítésekkel: 760 főből 34 távozott. Új alkalmazott sem nagyon érkezett: a válságkezelő intézkedéseket és átszervezéseket az új alpolgármester javaslatai alapján a polgármester vezetésével a meglévő apparátus hajtotta végre.

Polányi Sándor szerint Szentendrének a problémái kétharmadát sikerült így megoldani, a másik egyharmad az állami segítségnek köszönhető, amely a kormány ősszel bejelentett adósságátvállalásával érkezett meg. Ez azonban általában nem oldja meg a magyar önkormányzatok anyagi gondjait véglegesen: tavasszal a kijózanodás időszaka jöhet. Az állami segítség megadja a lehetőséget minden városnak, hogy nyugodtan, kapkodás nélkül kezdjen el gondolkodni jövőjéről, az önkormányzatok többségénél azonban valószínűleg a szentendreihez hasonló paradigmaváltásra lesz szükség.

Polányi Sándor úgy véli, a törvényhozásnak ezt egy bizonyos településméret fölött a gazdasági jegyzői tisztség bevezetésével, előírásával kellene támogatnia. A gazdasági jegyző, vagy gazdasági alpolgármester volna az, aki megfelelő szakértelem mellett az önkormányzatok gazdálkodását fenntartható pályára tudná állítani.