Hogy lesz itt béke?

Nem tudom.

Ön mondta korábban, hogy a település belső békéjéért felelősek a választott vezetők. Zaklatott idő jön: az iskolát államosítják, az okmányiroda a járási hivatalhoz kerül. 

Egyre feszültebb a helyzet. A szigetszentmiklósi példa megmutatta, hogy egy békés, kiegyensúlyozott település jó iskolájának államosítása milyen viharokat generál. Ilyen helyzetből nagyon nehéz jól kijönni. 

Szigetszentmiklós fellázadt, mert a tantestület által támogatott igazgató helyett mást neveztek ki az államosított iskola élére. 

Egy-egy ilyen történet felforgatja az egész település életét: már odáig jutottak, hogy a gyerekek nem akartak iskolába menni. Országszerte több példa van arra, hogy az állami kinevezettek a közösség szándéka ellen lépnek.

Vagyis sérül az önkormányzatiság?

Így van. Az alapfokú oktatási intézményeknél különösen fontos, hogy az önkormányzat, mint fenntartó bele tudjon szólni az iskola életébe. Ugyanakkor az államnak igaza van abban, hogy a szakmai ügyekben, például a tan- és szakfelügyeleti rendszerben magának szeretne több jogot szerezni. De maradjon önkormányzati hatáskörben az iskola fenntartásával kapcsolatos kérdések egy része, ilyen például az intézményvezető kinevezése is. Emellett erősíteni kell a gyerek, a szülő, a tanár és az önkormányzat kapcsolatrendszerét. A fenntartói feladatok ellátására sokkal inkább képes a helyi társadalom bizalmát élvező település vezetése, mint egy távoli íróasztal mögött ülő hivatalnok. A polgármesterek az iskolai költségek öt-tíz százalékát a helyi adományokból szerezték, a cégek bútorokat, számítógépeket ajánlottak fel. Most se a helyi vezető, se a cég nem lesz érdekelt abban, hogy az államnak gyűjtsön. 

Ám a település sem volt jó gazda. Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint 2007-2010 között romlott az önkormányzatok helyzete. Csökkentek a központi források, eladósodott a lakosság, a helyi adók mértéke elérte a kiszabható határ kilencven százalékát, így már aligha emelhető tovább. A kormányzat joggal gondolhatja, hogy a települések mozgástere beszűkült, közbe kell lépnie. 

Most sem lesz könnyebb a helyzet. A bért az állam fizeti, de mennyit hagy a kormány az önkormányzatnál, hogy az a működési kiadásokat fedezni tudja? Elveszik tőlünk a gépjárműadó-bevételt, a személyi jövedelemadó helyben maradó részét, és kacsingatnak az iparűzési adóra is. Mi lesz, ha az iskola épületét fel kell újítani? Nincs válasz a kérdéseinkre. 

A kormány szerint az oktatás színvonala nem függhet az önkormányzatok helyzetétől és eseti döntéseitől, az állam viszont ezen a téren egységes rendet tud tenni. 

Az önkormányzatokat kifosztják, aztán azt mondják, nem tudják ellátni a feladataikat. Ezután állami kézbe veszik az oktatást, és végül kifizetik rá azt a pénzt, amit korábban nem akartak odaadni a településeknek. Így nem lesz olcsóbb semmi! Sőt, mivel az államnak fenn kell tartania a saját rendszerét, pluszpénzeket vonnak el az önkormányzatoktól. 

Radó Péter oktatási szakértő írja azt, hogy „az iskolák államosításának Széll Kálmán tervtől Széll Kálmán tervig húzódó íve az egyetemes oktatáspolitika-történet egyik legizgalmasabb, bár elég borzasztó kísérlete".

Ez a rossz kísérlet szülőkkel együtt csaknem ötmillió embert érint. Nem készítettek hatástanulmányokat, nem mérték fel az oktatási rendszert, a fizetésekkel, szakmai háttérrel, gyereklétszámmal, létesítményekkel, a fejlesztési, felújítási költségekkel együtt. Meg lehet takarítani pénzt azzal, hogy összevonnak iskolákat, elbocsátanak öt-tízezer pedagógust, de ezzel nem lesz magasabb szintű az oktatás. Spórolni esetleg úgy tudnának, ha kevesebb lenne a kötelező feladat. Így a zeneiskolai képzést - nem javaslom, csak példaként hozom fel - a szülőnek nagyobb arányban kellene megfizetnie. Persze ettől semmi nem lesz jobb. 

Az önkormányzatok sok helyütt úgy takarékoskodnak, hogy egyházi fenntartásba adják az iskolákat. Ajkán és Hajdúsámsonban például a Hit Gyülekezete kapta meg a működtetési jogot, Kisújszálláson tokkal-vonóval minden oktatási intézmény egyházi kézbe került. 

Ez csupán töredéke az iskolai struktúrának. Azzal egyetértek, ha szakrális okokból adják át az oktatási intézményt az egyháznak, de azzal nem, ha anyagi megfontolásból lépnek, vagy azért, mert félnek, hogy az államosítás ront az oktatás színvonalán. 

A települések életébe feszültségeket hozhatnak a járások is. 

A nyolcvanas években megszűnt rossz rendszert akarjuk most feltámasztani. Persze joga van az államnak saját igazgatási feladatait egy struktúrában ellátni: kormányhivatalok mellett járásokat létrehozni. De most, amikor nincs pénz, amikor jól működnek például az okmányirodák, nincs értelme átalakítani a rendszert. Ha mégis így tesznek, időt kellene hagyni az átállásra, azt nem lehet fél év alatt megoldani. Dániában a közigazgatás reformja hét évig tartott. 

Az MSZP szerint a fideszesek pozícióéhsége legyőzte Navracsics Tibor racionális álláspontját: hiszen már törvény ismeri el közigazgatási szakmai gyakorlatnak az országgyűlési képviselői és a polgármesteri tevékenységet. Vagyis a következő választás után a parlamenti rostán kiesett politikusokat járási stallummal honorálják majd. 

Az államigazgatás egy szakma. Soha nem vezetett jóra, ha a politika beleszólt. Most a kormányhivatalokat politikusok vezetik. Nevezhetjük őket megyei párttitkároknak. Nekik vétójoguk lesz abban a kérdésben, hogy kiket vegyenek át az önkormányzattól a járási hivatalba. Mi alapján?

Cinikus leszek: mert a megyei és a járási párttitkároknak össze kell dolgozniuk. 

Nemcsak ez a baj. Eddig nem hallottam arról, hogy az okmányirodák szolgáltatásával gond lett volna. Szerintem most lesz. Előírják, hogy felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie annak, aki például gépjárműügyeket intéz. Miért? Persze szükség van nyelvtudásra, diplomára, de csak bizonyos állásoknál. Az új szabályok alapján egy húszéves gyakorlattal rendelkező ügyintéző könnyen az utcára kerülhet. Politikai megfontolásokból, térnyerési szándékkal írják felül a helyi rendszereket. Ám sokszor a törvényalkotó vagy -előkészítő sem tudja, mi lesz a következő lépés. Teljes a bizonytalanság: tanév végén nem tudjuk, mi lesz az iskolákkal, az üzemeltetési, fenntartói jogosítványokkal, ám azzal már tisztában vagyunk, hogy politikusok ülhetnek a járásvezetői székekbe. De vajon mit tartalmaz a változtatások forgatókönyve?

Emellett jövőre több mint százmilliárd forintot kiszivattyúznak az önkormányzati rendszerből.

Nem ismerjük pontosan a számokat. Azt sem tudjuk, hogyan fog működni az elvonás után a rendszer.

Jelezték a kormánynak?

Persze. Nincs érdemi egyeztetés közöttünk. Pedig sokat tudnánk segíteni. Érdekünk, hogy a kabinet sikeresen kormányozzon, neki meg a mi eredményességünk fontos. De ha az esélyt se adják meg nekünk, akkor kódolva van a sikertelenség. 

Forrás: Pungor András, 168 óra