Ha az elmúlt két évtized „változásai" sok kívánnivalót is hagynak maguk után, az az idő már remélhetően véglegesen elmúlt, amikor például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vidékről jött hallgatóinak százai, akik az intézmény Makarenko utcai kollégiumában laktak, az egyetemet csak a Tolbuhin körúton és az azt lezáró Dimitrov téren áthaladva tudták megközelíteni, a Szamuely utcát keresztezve.

A Majakovszkij utcák, a Malinovszkij fasorok fokozatosan eltüntek a névtáblákról, de Engels Frigyes például még ma is „jól tartja magát". Egyik kedvenc városomban, Szombathelyen tegnap ismét át kellett mennem az Engels Frigyes utcán, miközben a Pesty Frigyes utcán akkor sem tudtam volna átmenni, ha szerettem volna. Se Szombathelyen, se másutt. Mert Pesty Frigyesről nincs közterület elnevezve, sehol az országban. Annak ellenére nincs, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben levelet intézett Budapest Főváros Polgármesteri Hivatalához, amelyben kellő indoklással javasolta, hogy Pesty Frigyesről utcát nevezzenek el a fővárosban. Ez azonban - sajnos - máig sem történt meg.

            Vajon miért is gondolta úgy az MTA, hogy indokolt és helyénvaló lenne Pesty Frigyesről utcát elnevezni? E kérdésre a részletes és dokumentált választ a http://www.pestyfrigyes.info/ című honlapon is megtalálhatjuk, most mégis érdemes néhány részletét annak áttekinteni, illetve őt röviden bemutatni.

            Az Országos Széchenyi Könyvtárban (OSZK), 1997-ben megrendezett Pesty Frigyes emlékkiállítást megnyitó beszédében Glatz Ferenc akadémikus történész, az MTA akkori elnöke, a pozitívista szellemiséget valló Pesty Frigyest a XIX. századi Európa egyik kiemelkedő történettudósának mutatta be, akinek közismertsége messze elmarad jelentőségétől.

Nagy költőnkhöz hasonlóan, a „mindig, mindent a hazáért, és csak őérette" elvet valló akadémikus és többszörösen megválasztott országgyűlési képviselő Pesty is 1823-ban született, de Petőfi Sándort pontosan negyven évvel élte túl. A szabadságharcban Klapka György mellett teljesített szolgálatot, a harc leverése után pedig várfogságot és többszöri megkínzást is elszenvedett. Kiszabadulása után visszatért szülővárosába, Temesvárra, amelynek szinte azonnal eszmei vezetője lett. Ekkor szent fogadalmat tett, mely szerint mindent el fog követni azért, hogy a szabadságharc leverése következtében az osztrákok által Magyarországtól elszakított déli területnek az anyaországhoz visszacsatolását elősegítse. Ennek jegyében:

- megadat a nemzetiségeknek (románoknak és szászoknak) „minden jogot, megszorítás nélkül, miknek élvezetében mink magunk is vagyunk, de semmivel sem többet";

- megszervezi a nemzetiségek ingyenes, csoportosan történő magyar nyelvre oktatását;

- élete kockáztatásával, Delejtű címmel megindítja és szerkeszti Délmagyarország első magyar nyelvű hetilapját (a delejtű szinoním az iránytűvel, északra, Magyarország felé

  mutat...);

- németül perfekt beszélvén, a Temesvárer Zeitungban számos magyar-barát cikket ír;

- hogy a helyi társadalmi-gazdasági-politikai folyamatokra gyakorolt befolyását megtartsa, túl azon, hogy a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara vezértitkárává választották, több szervezet működését és irányítását is segíti még.

Fogadalmához mindvégig hűen cselekedve, nagy része volt abban, hogy az említett elszakított terület 11 év után, 1860-ban Magyarországhoz visszacsatoltatott. Pesty Frigyes Kossuth Lajos elismerését is kiérdemelte.

            Elhivatottságára jól jellemző, hogy midőn az Akadémia új épületére országos gyűjtés indult, Pesty Frigyes a Delejtű-jén keresztül több pénzt gyűjtött e nemes cél megvalósítására, mint a korszak vezető lapjai, a Pesti Napló vagy a Vasárnapi Ujság. (A rövid „u" nem elírás.) Hazafiasságát mi tükrözné jobban, mint a tudós politikus azon könyörgése Istenhez, hogy soha ne halmozza el őt anyagiakkal, mert akkor csekély tudását és figyelmét mindenkor a nemzet, és csak a nemzet szolgálatába fogja tudni állítani. (Az Isten Pesty Frigyest meghallgatta, egész életét vagyontalanul, bérlakásban élte le...)

Egyik elve az volt, hogy magyar gyermeknek magyar keresztneve legyen, és lehetőleg olyan, ami idegennyelvre le nem fordítható. A kilencgyermekes apa például négy fiának a következő neveket adta: Géza, Árpád, Tihamér és Villám.

            Az összesen 170 művet író Pesty Frigyes fő célja az volt, hogy az utókor számára a hazára vonatkozóan lehetőleg semmilyen információ ne vesszen el. Számos munkáját említhetném itt meg ennek jegyében, így például Az eltünt régi vármegyék című alkotását. Amire azonban a legfőképpen hivatkozni szeretnék, az Pesty Frigyes 67 vaskos kötetből álló, Magyarország Helynévtára című műve.

Pesty a korabeli Magyarország valamennyi településére vonatkozó összes föllelhető információt szerette volna összegyűjteni, és ez nagyjából sikerült is neki. A szándék fontosságáról meggyőzte az Akadémia elnökét, ő pedig Ferenc Józsefet, aki elrendelte, hogy Pesty Frigyes felmérő kérdőívét valamennyi település köteles megválaszolni, és közvetlenül Pestynek megküldeni. A munka során Pesty Frigyes mintegy 60 ezer (!) kérdőívet küldött szét, (egyes településeknek a nem kielégítő válaszadás miatt többször is), mely kérdőíveket a települések az álatuk választott nyelven válaszolhatták meg. A mű végülis összeállt, s ez a 67 kötetes Magyarország Helynévtára - az OSZK szerint, melynek erre vonatkozó levele az említett honlapon szintén olvasható - ma Magyarországon a legtöbbet kutatott anyag. A több tudományág számára is információs kincsesbányaként szolgáló Helynévtár mikrofilmen minden megyei könyvtárban hozzáférhető, miközben a teljes anyag digitalizálása is folyik már napjainkban, az OSZK-ban.

            Befejezésül - úgy érzem - már csak egyetlen kérdés maradt számomra. Az, hogy az a Pesty Frigyes, aki az elmondottakon túl, az ország szinte összes magán- és nyilvános levéltárában végzett kutatást, hogy minél teljesebb művet hagyjon maga után, aki önzetlenül és önfeláldozóan mindig, mindent megtett azért, hogy valamennyi településről a lehető legteljesebb kép maradjon ránk, akinek munkáját egy az egyben felhasználva, egyre több település és vármegye adja ki önmaga leírását (nagyon korrekten!) Pesty Frigyes neve alatt, nos, ez az ember vajon megérdemelné-e, hogy a manapság létező 3200 körüli település közül legalább néhány tenne valamit azért, hogy megőrizze Pesty Frigyes emlékét az utókor számára? Akár egy utca, akár egy tér róla történő elnevezésével, és/vagy egy emléktábla állításával. Én őszintén remélem, hogy lesznek olyan önkormányzatok, akikben partnerre találok, de ha nem, Pesty Frigyessel kapcsolatos bármilyen információ ügyében akkor is mindenkor készséggel fogok állni a Kedves Olvasók rendelkezésére.

 Dr. Ráday-Pesthy Pál Frigyes