„Először eljön az édesapa, itt dolgozik egy-két évet, lakik munkásszállóban. Amikor a munkahelye biztossá válik, vagy a feleség számára is találnak állást, akkor következik a családegyesítés" - vázolta a tipikus forgatókönyvet a polgármester.

Nagy István szavai szerint kialakult egy körforgás is: a mosonmagyaróváriak elmennek külföldre munkát vállalni, és este hazajönnek, az általuk otthagyott munkahelyeket pedig a keletről érkezettek foglalják el.

A polgármester megemlítette: a határon túl munkát kereső mosonmagyaróváriak általában két-ötévnyi ingázással keresik meg egzisztenciájuk alapjait, azaz a kocsira, a lakásra valót, majd hazatérnek, hiszen a fenntartásra elegendő itteni bérük is. A cégek közti „munkaerő-vadászat"  elindított egy bérspirált, így egészen versenyképesek a fizetések, nehogy a jó szakembereket külföldre csábítsák - tette hozzá Nagy István.

A betelepülők gyermekei miatt már évek óta nyomás alá került a helyi oktatási rendszer, most a közeli Bezenyével tárgyalnak arról, hogy az ottani intézmény fogadná azokat az óvodásokat, akiknek nincs elegendő hely a városban; most mérik fel, mekkora erre az igény. Megjegyezte: egy óvodai csoport indítása ötmillió forintjukba kerülne, a kicsik Bezenyére szállításának költsége ennél jóval kisebb. Hozzátette: remélik, hogy ez a megoldás példaértékű lehet majd.