Az Ötv. csupán a képviselő-testület és a bizottság esetében tartalmaz konkrét rendelkezést az ülés nyilvánossága tekintetében. Természetesen e körbe sorolandó a közmeghallgatás is, amely a képviselő-testület működésének - az Ötv. által meghatározott feltételek szerinti - sajátos esetét képezi. Nem tesz említést a törvény a településrészi önkormányzati testület ülésének nyilvánosságáról. E tekintetben a kialakult gyakorlat még viszonylag egységes: a szervezeti és működési szabályzatok többsége a településrészi önkormányzati testületre, a bizottságra megállapított szabályok értelemszerű alkalmazását írja elő. Nem ilyen kedvező a kép az ideiglenes-, és az albizottság esetében. Álláspontunk szerint azonban a bizottság a képviselő-testület szerve, így az Ötv.-ben rögzített szabályoktól - erre vonatkozó felhatalmazás hiányában - a szervezeti és működési szabályzat rendelkezései sem térhetnek el. Ebből következve úgy az ideiglenes, mint az albizottság ülése - a törvényi főszabály alapján - nyilvános. Más a helyzet az úgynevezett frakcióülések, a tanácsnoki, illetve a bizottság-elnöki értekezletek (testületek) működését illetően. E „szervekről" az Ötv. nem rendelkezik, nem tekinti őket a képviselő-testület szervének. Esetükben az SZMSZ-ben megfogalmazott rendelkezések a mérvadók. Üléseik általában nem nyilvánosak, külső személy számára részvételi lehetőséget legfeljebb a meghívó biztosíthat.

Mikor lehet zárt ülést tartani?

A fentiekben említett főszabály érvényesülését a jogalkotó a kivételnek számító zárt ülés tartásának részletes és taxatív szabályozásával garantálja. E körben az Ötv. nem ad felhatalmazást az SZMSZ számára a törvényi rendelkezésektől való eltérő szabályozásra, a törvényi kör bővítésére. Az Ötv. által [a 12.§ (4) bek. a) pont első fordulatában] nevesített, két csoportot képező esetekben a döntési jog nem a képviselő-testületet illeti meg. Az első csoport tekintetében az Ötv. szerint nevesített ügyek (választás, kinevezés, felmentés) érintettje rendelkezik a döntés jogával. Az érintett által tett nyilatkozatot (hozott döntést) a testület nem bírálhatja felül. Ebből eredően: nyilatkozat hiányában az adott ügy - álláspontunk szerint - nyilvános ülésen nem tárgyalható. Más vélemények szerint a nyilatkozat hiánya a főszabály érvényesülését jelenti: az érintett nem tiltakozik ügyének nyilvános tárgyalása ellen. A második esetkör [12.§ (4) bek. a) pont második fordulatában foglalt] törvényi szabálya viszont teljesen egyértelmű: a képviselő-testület zárt ülést tart önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi és kitüntetési ügy, valamint vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás tárgyalásakor. Ezen ügyek tekintetében a képviselő-testület nyilvános ülést nem tarthat, az ülés nyilvánosságáról, illetve zártságáról szavazással - hatáskör hiányában - jogérvényes döntést nem hozhat.  

         A mérlegelés joga - a zárt ülés tartásának kérdésében - a képviselő-testületet csupán a vagyonával való rendelkezés, és az általa kiírt pályázat tárgyalása eseteiben illeti meg akkor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene. E témakört illetően a gyakorlatban két egymástól eltérő megoldás érvényesül: az egyik esetben a testület csupán arról szavaz, hogy a kérdéses ügyet zárt ülésen tárgyalja-e vagy sem, függetlenül az üzleti érdektől; a másikban a testület az üzleti érdek sérelmének felmerülése esetén azonnal zárt ülést rendel el. A megnyugtató megoldást - véleményünk szerint - a jogalkotó, egyértelmű szabályozással biztosíthatná.

A lakosság tájékoztatása

A testületi ülések nyilvánossága természetesen többet jelent a nyilvánosság egyszerű törvényi deklarációjánál, hiszen a választópolgárok nélküli üres, önmagáért való nyilvánosságnak nincs értelme. Éppen ezért nem mindegy például, hogy a település lakossága, mikor és miről, illetve hogyan és milyen formában értesül a képviselő-testület (bizottság) üléséről. E kérdések tekintetében az Ötv. nem tartalmaz rendelkezéseket. Ennek következtében igen eltérő és színes képet tükröz az egyes önkormányzatok által követett gyakorlat. Különösen kifogásolható az olyan - SZMSZ-ben rögzített - megoldás, amikor csupán a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára kerül kifüggesztésre a képviselő-testület ülésének helye ideje és napirendje, de minderről a lakosság közvetlen tájékoztatása már elmarad. Az sem mindegy, hogy a lakosság a testületi ülést (5, 8, 15, avagy 30 nappal) megelőzően - azaz kellő időben - szerez-e tudomást az eseményről. Mint ahogy az sem tekinthető szerencsésnek, ha közlemény (hirdetmény) helyett a testületi ülés meghívója kerül közzétételre. A meghívó ugyanis - az általános szokásjog alapján - címzettjének, az adott testület ülésén hozzászólási (tanácskozási) jogot biztosít. Esetünkben azonban az ülés nyilvánossága csupán a részvételt, az ülésen elhangzottak megismerésének alkotmányos lehetőségét, jogát foglalja magában. Ezen alapkérdésekben - éppen a nyilvánosság garanciájaként - az lenne a kívánatos, ha a jogalkotó megfogalmazna néhány, egységesen kötelező minimum szabályt.

         A bizottsági ülések idejére és napirendi pontjaira felhívó lakossági tájékoztatók tekintetében az említettekhez viszonyítva is rosszabb a kép: csak alig egy tucat önkormányzati SZMSZ tartalmaz rendelkezést e kérdéskörben. A bizottsági ülések nyilvánosságát (látogathatóságát) általában homály fedi.  

A személyes részvétel joga

Nem helyettesítheti a nyilvánosságot a testületi ülés média általi közvetítése, ha éppen emiatt, erre hivatkozással - mert a tanácskozást a média egyenesben közvetíti - nem lehet az ülésterembe bebocsátást nyerni és a testület ülésén személyesen részt venni. A lakosságnak, különösen a választópolgárnak joga van az általa választott képviselőt nemcsak a média által „beállított" pózban látni és hallgatni. A személyes és közvetlen benyomást ugyanis a rendezői (operatőri) beállítás és látásmód nem képes pótolni és hiánytalanul visszaadni. Mindez, pedig döntő szempont lehet a következő választási ciklusban tanúsítandó választói magatartás (voksolás) szempontjából.  A törvény által biztosított és garantált nyilvánosság azonban néhány, a jogalkotó által ki nem mondott kötelességet is magában foglal: például azt, hogy az adott önkormányzati testületnek gondoskodnia kell a látogatók kulturált fogadásáról, leültetéséről, valamint arról, hogy a tanácskozáson elhangzottak kellő módon hallhatók és érthetők legyenek. A tanácskozás rendje fenntartásának biztosítása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a hallgatót az ülésen való önkéntes részvétel joga mellett az onnan való önkéntes távozás joga is megilleti.

         Végezetül azt sem árt hangsúlyozni és tudatosítani, hogy az önkormányzati testület ülésének nyilvánossága, a legszélesebb értelemben vett nyilvánosságot jelenti. Azaz a testület ülésén bárki - nevezetesen bármely település (választójoggal sem rendelkező) lakója, polgára - részt vehet. Ehhez képest a közmeghallgatás nyilvánossága annyiban más, hogy ott a részvétel joga ugyan szintén bárkit megillet, de az Ötv. értelmében közérdekű kérdést, javaslatot csak a választópolgár, és a helyben érdekelt szervezetek képviselői tehetnek fel. Legjobb tudomásunk szerint azonban az említett választópolgári-, és helybéli minőséget eddig még sehol nem kérték számon, sehol nem ellenőrizték.

Fogarasi József