A Kúria 2014. május 20-án jogerősen felmentette a volt újbudai szocialista polgármestert és a volt szabaddemokrata alpolgármestert a hivatali visszaélés vádja alól. A vád szerint a két politikus 2006-ban egy több száz milliós önkormányzati ingatlant pályáztatás nélkül, befolyásával visszaélve, egyesekre nyomást gyakorolva játszott át egy magáncég tulajdonába.

A Kúria jogerősen felmentette Molnár Gyula volt újbudai szocialista polgármestert és Lakos Imre volt szabaddemokrata alpolgármestert a hivatali visszaélés vádja alól május 20-án, Budapesten. A vád szerint 2006-ban Újbuda szocialista polgármestere és szabaddemokrata alpolgármestere egy több száz milliós önkormányzati ingatlant pályáztatás nélkül, befolyásával visszaélve, egyesekre nyomást gyakorolva átjátszott egy magáncég tulajdonába. Molnár Gyula és Lakos Imre a kezdettől fogva tagadta a bűnösségét és politikailag motiváltnak minősítette az

A Fővárosi Törvényszék 2012-ben, első fokon bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. 2013-ban a Fővárosi Ítélőtáblán egy addig még bíróság előtt meg nem hallgatott tanú arról beszélt, hogy hallomásból úgy tudja, a milliárdos vállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta Molnár Gyula kampányát, és ezt kellett viszonozni az ingatlan átadásával. A vádlott kétségbe vonta a tanú szavahihetőségét.

A tábla másodfokon hivatali visszaélés miatt Molnár Gyulát nyolc hónap letöltendő börtönre, Lakos Imrét pedig hat hónap felfüggesztettre és hárommillió forintos pénzbüntetésre ítélte. A szóbeli indokolás szerint a vádlottak leplezett célja egyértelműen az inkriminált ingatlan Leisztinger érdekkörébe átjátszása volt, a sokat hangoztatott területfejlesztés nem lehetett reális. A vádlottak a másodfokú döntést „politikailag motiváltnak” minősítették és fellebbeztek, így került az ügy harmadfokon a Kúriára.

Május 20-án a védők súlyosan törvénysértőnek minősítették a másodfokú, bűnösséget kimondó döntést, a tanú folyosói pletykákból táplálkozó vallomására alapított ítéleti következtetéseket. Szóvá tették, hogy a tanú a vádbeli, 2006-os cselekmények előtt három ével távozott az önkormányzattól, valamint azt, hogy egy másik ügyben, egy másik polgármesterrel összefüggésben pedig büntetőeljárást eredményező hamis vád és rágalmazás miatt ítélték el jogerősen.

A védőbeszédekben felmerült az is, hogy Leisztinger Tamás soha nem volt az eljárás szereplője, így vele kapcsolatban nem is tudtak védekezni a vádlottak, a másodfokú ítéletben mégis huszonegyszer írták le a nevét. A védelem az önkormányzat érdekében állónak minősítette a vitatott ingatlanügyletet. Az ügyvédek részben felmentést kértek bűncselekmény hiányában, részben megalapozatlanság és eljárási szabálysértések miatt a másodfokú döntés hatályon kívül helyezését és új eljárást.

Perbeszédében bizonyos mértékig az ügyész is osztotta a másodfokú ítélettel kapcsolatos védői aggályokat, ám úgy vélte, hogy nem szükséges új eljárás, kisebb korrekciókkal a Kúria meghozhatja a helyes döntés. Az ügyész a tényállást felidézve közölte: a vitatott ingatlanügylet a 2006-os önkormányzati választások időszakában néhány héten belül lezajlott, a területet a magántulajdonban lévő cég önkormányzati cég közbeiktatásával, pályáztatás nélkül tudta megszerezni, a tranzakció nem állt az önkormányzat érdekében, az ügylethez kapcsolódó közérdekű kötelezettségvállalás és a területfejlesztési tervek komolysága pedig megkérdőjelezhető. Az ügyész szerint egy jogszerűnek tűnő eljárás során a polgármester és az alpolgármester a jogosítványaival nem rendeltetésszerűen élve nyújtott jogtalan előnyt az ingatlant pályáztatás nélkül megszerző cégnek.

A vádlottak az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangoztatták, és az eljárás politikai összefüggéseire célozgattak.

Forrás: MTI