- Miképp érinti majd a helyhatóságokat az új önkormányzati törvény?

- A legnagyobb bajom az átalakítással, hogy az egész csupán politikai akció, a szakmai érvek a háttérbe szorultak. A jogszabály teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az önkormányzatiságot, a helyi autonómiát, de az európai önkormányzati chartát is. Az új szabályozás iránya szerint a kistelepülések új, ám az eddiginél sokkal rosszabb pozícióba kerülnek.

- A kormány épp az ellenkezőjét mondja, hogy erősítik a kistelepüléseket.

- A valóság ezzel szemben az, hogy a kétezer fő alatti települések háttér-infrastruktúrája, hivatalai gyakorlatilag megszűnnek. Ez a tény súlyos aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy a jövőben, közép-, és hosszú távon, életképesek maradnak-e ezek a falvak. Az itt élő emberek helyben ugyanis nem jutnak majd hozzá azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyekhez eddig a Polgármesteri Hivatalokban igen. A kormány elengedte a kistelepülések kezét. Ez azért nagy baj, mert a Fidesz ellenzékben valóban kiállt a kistelepülések mellett, politikusai azt vallották, hogy az itt élők ugyanolyan állampolgároknak számítanak, mint a városiak. Amit az új önkormányzati törvény eredményez, az a kistelepülési rendszernek, mint a magyar kulturális örökség részének leépítése.

- A 2013-tól életbe lépő járási rendszerben azonban a kisebb településeken élők is mindent elintézhetnek majd a tőlük nem messze létrehozandó járási központokban. Nem lesz ez a rendszer ésszerűbb és költséghatékonyabb a mostaninál?

- Idáig a kétezer fős falvakban élő emberek sok mindent el tudtak intézni a saját településükön is. Ezután utazniuk kell majd a járási központokba. Egyébként nem tartom elfogadhatatlannak, hogy az állam a feladatait a saját intézményrendszerén belül kívánja megoldani. Az önkormányzatok korábban nem kérték ezeket a feladatokat, hanem megkapták az államtól. Nagyon sok pénzt költöttünk például okmányirodákra is, pedig a felújítási költségek húsz százalékát sem finanszírozta az állam. A szolgáltatásaink immár nagyon jól működnek, ezért érthetetlen, miért kell hirtelen, egy csapásra végigvinni az állami kézbe vételt. Minimum öt-tíz év kellene az átálláshoz, ahogy például Dániában is több éven keresztül zajlott az átalakítás, amely jelentős informatikai változtatással is jár. Az okmányirodákban dolgozók azonban még most sem tudják, hogy januártól milyen konkrét faladatuk lesz, vagy egyáltalán, számítanak-e majd a munkájukra.

- Szabó Erika, a közigazgatásért felelős államtitkár úgy nyilatkozott, senkinek nem szűnik meg az állása, csak átkerül a járási központokhoz.

- Szeretnék hinni az államtitkár asszonynak. Csakhogy a törvényben az áll, hogy a megyei kormányhivatalok vezetői, akik pártpolitikusok, álláshelyeket, nem pedig embereket vesznek át. Ezért kérdéses, hogy ők, a pártpolitikusok, miképp szólhatnak bele a közigazgatás működésébe. Ez is elfogadhatatlan, ahogy az is, hogy jelenlegi országgyűlési képviselők, gyakran szakmai képzettség nélkül vezethetik majd a járási hivatalokat. 
A közigazgatás nem lehet pártkérdés.

- Mi a véleménye az iskolák és az egészségügyi intézmények állami kézbe vételéről?

- Hogy az egészségügyi intézmények egy, állami kézben legyenek, az elfogadható lépés. Az oktatás államosítása azonban teljesen felesleges. Eddig sem az volt a probléma, hogy az önkormányzatok nem törődtek az intézményeikkel, hanem az, hogy a finanszírozásukra nem kaptak elég pénzt. Ezentúl továbbra is a helyhatóság működteti majd az intézményt, de most már normatíva, vagyis forrás nélkül, úgy, hogy az iskolaigazgatók kinevezésébe sem lesz beleszólása. Ez így nincs rendben. Akkor inkább vegye át az állam az egész iskolát, a teljes felelősséggel együtt. Természetesen tudom, hogy az igazgatók kinevezése is politikai kérdés. Sajnos, úgy látom, az egész játék erre ment ki, így a kormánypárt - bárki is lesz hatalmon - tudja majd irányítani az iskolákat is.